Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 107-108. (Budapest, 1984)

KISEBB KÖZLKMÉNYEK ELŐADÁSOK - II. Tóth Imre: Egy nagykunsági származású orvos-jatrokémikus: Karcagújszállási Márton

sorsának alakulásában. Itt érlelődött meg benne az az elgondolás, hogy külföldi tanulmányútra (peregrinatio) megy. Egy évekig tartó tanulmányút nagy anyagi megterhelést és nem kis szellemi és fizikai megpróbáltatást jelentett a tudományszomjas diákok számára. Az egyház nyújtott ugyan egy bizonyos erkölcsi és anyagi támogatást az akadémiákra indulóknak. De elsősorban azokat támogatta, akiket papi pályára szántak.

12 Karcagújszállási Márton valószínűleg nem akart erre a pályára menni, ezért Sárospatakon világi támogatókat, patrónusokat keresett, akik hajlandók voltak akadémiai tanulmányaiban segíteni őt. Patrónusai között volt debreceni iskolatársának és barátjának atyja, Tatai Kovács János, Kökényesdi György tábornok, Kasza Mihály tiszttartó és a Habsburg-ellenességéről ismert Abaúj vármegyei Szuhay Mátyás, aki később a Wesselényi-féle összeesküvéssel is kapcsolatba került. Karcagújszállási Márton Sárospatakon fejezi be tanulmányait, tervezi el külföldi tanulmányútját és toborozza össze patrónusait. Magyarországi tanulmányait 1667-ben fejezte be. Ezután indul külföldi tanulmányútra. A magyarországi protestáns diákok a XVII. század első negyedétől fogva egyre gyakrabban és növekvő számban látogatták a németalföldi egyetemeket. Németalföld a gazdasági és társadalmi fejlődés jóval magasabb szintjén állott, mint a három részre szakadt Magyarország. Egyetemei különösen híresek voltak kiváló professzoraikról és az ott folyó tudományos és kutató munka színvonaláról. Sőt egy bizonyos fokú „szabad vizsgálódást", elfogulatlan szemléletű kutatást is lehetővé tettek a németalföldi polgárság érdekei, amennyiben ez a vizsgálódás a feudalizmus tudománya, ideológiája ellen irányult. A Habsburg-ellenes, szabadságszerető, függetlenségre vágyó magyar diákok számára rokonszenves volt a spanyol Habsburgokkal szemben álló németalföldi tartományok hősies harca, amelynek eredményeként létrejött a holland állam. Hollandia ekkorra gazdaságilag fejlett, erős és gazdag állam, útban a tengeri nagyhatalommá váláshoz. A gazdag holland polgárság sokat áldoz az iskolák, egyetemek felállítására és fenntartására. 1667-ben Karcagújszállási Márton már az 1614-ben alapított Groningen egyetemén folytatja tanulmányait, ahol teológiai előadásokat látogat. A korabeli akadémiai tanulmányokban tett előrehaladás bizonyításának sajátos módja volt a vita, disputa. A diák, előrehaladását bizonyítandó, vitára állt ki, és így mutatta meg a tananyagban való jártasságát. A vita tárgyát az a professzor jelölte ki, aki a vitaértekezést is írta. A felelő diák legfeljebb megjegyzéseket fűzhetett, ún. korollárium formájában, az értekezéshez. A vitázó nyilvános ülésen védte meg az értekezést. A sikeres vita után a diák magasabb szinten folytathatta tanulmányait. A vita-értekezést a felelő kinyomtatta és patrónusainak, tanárainak ajánlva eljuttatta pártfogóihoz, tanulmányaiban való előrehaladásának bizonyítékául. Karcagújszállási Márton első vitája 1668. május 23-án volt. A Babel sive Concordia discors (Bábel, avagy a meghasonlott összhang) c. alatt megjelenő vitairaton a vitázó kun-magyarnak nevezi magát (Cumano-Hungarus). Karcagújszállási Márton nem sokáig maradt Groningenben, mert átment az 1575-ben alapított leydeni egyetemre, ahol a kor egyik leghíresebb theológusa, /. Cocceius tanított. 1669 májusában kerül sor teológiai disputációjára, amelynek elnöke a „leghíresebb, legtanultabb" J. Cocceius volt. Karcagújszállási Mártonnak ez az utolsó teológiai tárgyú vitája. Nem tudunk sem a magisteri, sem a doktori cím elnyeréséért benyújtott disszertációjáról. Ezt azzal magyarázhatjuk, hogy nem fejezte be teológiai tanulmányait, hanem az őszi félévtől kezdődően orvosi tanulmányokba kezdett. Következő vitaértekezése már orvosi tárgyú. 1670 márciusában került sor első orvostudományi disputációjára. A vitaNagy Sándor i. m. 66.