Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 107-108. (Budapest, 1984)

KISEBB KÖZLKMÉNYEK ELŐADÁSOK - II. Tóth Imre: Egy nagykunsági származású orvos-jatrokémikus: Karcagújszállási Márton

értekezés szerzője és a disputáció elnöke F. Sylvius de la Boë, a gyakorlati orvoslás professzora a leydeni egyetemen, az ún. jatrokémikus irányzat akkor ismert legjelentősebb képviselője. Ahhoz, hogy Karcagújszállási Márton tudományos tevékenységét kellőképpen értékeljük, szükséges megismerkedni a jatrokémiának a korabeli orvostudományban betöltött szerepével. A XVI. század során nagy fejlődésnek indult fizikai (elsősorban mechanikai) kutatások eredményeit felhasználták az életfolyamatok magyarázásában. így jött létre a Santorio Santorio által megalapított jatrofizika, illetve jatromechanika, amelynek olyan kiváló képviselői voltak, mint az anatómus L. Bellini, a sokoldalú G. A. Borelli. Bizonyos fokig ide sorolható a vérkeringés első leírója, W. Harvey is.

13 Az alkímiából kémiába fejlődő kémiai kutatások eredményeinek az életjelenségek magyarázatára való alkalmazása hozta létre a jatrokémiát, amely részben Paracelsus, részben J. B. van Helmont tevékenységére megy vissza.

14 Helmont, aki a fermentáció felfedezője volt, és elsőnek vezette be a gáz fogalmát a kémiába. Helmont nyomán kialakult az a felfogás, hogy az élet- és kórfolyamatok kémiai természetűek. Ennek megfelelően az emberi testet is úgy fogják fel, mint egy kémcsövet.

15 E mechanikus felfogásból kiindulva az orvos munkáját a sörfőzőéhez hasonlították, akinek az a feladata, hogy ügyeljen az erjedési folyamatokra.

1

" Ez a két nagy irányzat uralkodott az orvostudományban akkor, amikor Karcagújszállási Márton (aki első orvosi vitairatában latinosan Martinus Carceusnak nevezte magát) megkezdte Leydenben orvosi tanulmányait. A leydeni egyetem orvosi fakultásának leghíresebb professzora F. Sylvius de la Boë volt. F. Sylvius de la Boë emigráns francia hugenotta családból származott. Német, holland egyetemeken tanult és Baselban promoveált, majd a leydeni egyetemen a gyakorlati orvoslás professzora lett. Kitűnő előadó volt, aki igen nagy hatást tett tanítványaira. Nemcsak kiváló elméleti szakember, hanem sikeres therapeuta is. Bevezette Leydenben a betegágynál történő klinikai oktatást. Sikeres gyógyító tevékenysége, jó előadói képessége miatt sok diák kereste fel őt Leydenben, hogy tőle tanulja el a gyakorlati orvostudományt.

17 Jatrokémikusként F. Sylvius de la Boë, szemben állva a jatrofizikával, az élet lényegét a vegyi folyamatokban látta. Hangsúlyozta a pontos megfigyelések és a kísérleti kutatások fontosságát. Van Helmonttól eltérően kimutatta, hogy az erjedés csak egyike a testben végbemenő vegyi folyamatoknak. A savak, alkáliák és sók nemcsak az életfolyamatok lényegét jelentették, de kiinduló pontul szolgáltak számára a betegek gyógyításához is.

18 Két nagy betegségcsoportot különböztetett meg: savas és alkalikus eredetűt, amelyet további csoportokra osztott. A diagnózist követte a therápia, amelynek során vagy savas vagy alkalikus gyógyszert alkalmazott a „contraria contrariis" elv alapján. Sylvius de la Boë emlékét őrzi az anatómiában a fossa Sylvii terminus technicus is.

19 Karcagújszállási Márton Sylvius de la Boë tanítványa lett. Ö írta első vitaértekezését is, amelynek címe Disputatio Chimico-Medica. De Acido praecipue Microcosmi (Orvos13 Székely Sándor: Az orvostudomány története. Bp. 1961. 116—117.; Benedek István :A tudás útja Bp. 1972. 168. 11 Székely Sándor i. m. 117—118.; Benedek István i. m. 130, 175. 15 Guthrie, Douglas: A History of Medicine. London, 1945. 199. 16 Leff, S.—

LefT, V.: A varázslástól a modern orvostudományig. Bp. 1951. 140. 17 Diepgen, Paul: Geschichte der Medizin. I. Berlin, 1949. 287. 18 Guthrie, Douglas i. m. 200. 19 Diepgen, Paul i. m. 297.