Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 107-108. (Budapest, 1984)

KISEBB KÖZLKMÉNYEK ELŐADÁSOK - Szmodits László: A Pray-kódex növényeinek gyógyszerészettörténeti elemzése

szegvén, annak párájára teszik a szenvedő fiilet. "

4i Veszelszki Antal: „hasznos a fulladozó, köhécslő embernek és azoknak is, kiknek a gyomruk tele van sűrű nyállal, mert az kitisztítja. .. Ha vizét isszák, a megrekedt vesét, nehéz vizeletet gyógyít. Homályos szeműnek gyakran rágni, sokan javallják."

4

* Ma is vizelethajtó, szélhajtó és köptctő. Mind a hat Magyar Gyógyszerkönyvben hivatalos volt. Gariofilum, Eugenia caryophyllata, szegfűszeg: mint külföldi fűszert már a középkori Budai Jogkönyv (1244—1421) is említi. A kereskedők nem mérhették saját mérlegükön.

45 Járványok megelőzésére szegfűszeget rágcsáltak az emberek, vagy pedig a belőlük készült láncot hordták a nyakukon. //. Lajos magyar király a budai felhévízi fürdőben a vizet szegfűszegolajjal tette illatossá.

40 Pápai Páriz Ferenc leírja a fogfájás elleni alkalmazását, a száj illatosítását, de gyomorfájás ellen is ajánlja.

47 Ma is emésztést elősegítő és fogászati szer a fűszer hatása mellett. Mind a hat Magyar Gyógyszerkönyvben hivatalos drog. Gingiber, Zingiber officinalis, gyömbér: a külföldi eredetű fűszert szintén a budai jogkönyv említi először.

48 Egy régi recept szerint: „mezzel kend meg a gyomrot... hynch meg gewngberrel [gyömbér] és esmeth tewreth gengberrel meg kell hynteny esrea kewthny es meg gyogwul." A gyógymód javallata: „az emyztetlensegrewl" 40 Pestis ellen is használták: „minden harmadnap egyszer egy szeletecskét végy gyömbérből, és harmadnap után szerecsendióból... "

5

" Fűszerként való használatán kívül jó stimuláns és szélhajtó hatású. Lactuca perrenis, saláta: mint konyhakerti növényt tartjuk számon. Már az ókorban is leveszöldségként fogyasztották. Melius Juhász Péter: „a succusának vizét nyárban egyed, az jobb. . . A zöld levelét kösd a fájó főre, a vizével mosd a fejet, minden főnek, gyomornak hévséget a saláta vize vagy succusa meggyógyítja."*

1 Diószegi Sámuel: „igen jó hívesítő, vérhígító és vizelethajtó."

52 Levesticum, Levisticum officina/e, lestyán: kolostorkerti növény, fűszer. Csapó József: „rekedett szeleket indít a gyökere és pora. Hószám megálláséit megindítja a zöld leveleinek kipréselt leve."

53 Veszelszki Antal: „A gyomrot erősíti, emésztést segíti, kólikát, fulladózást csendesíti. Ha asszonyok e fűről isznak, havi betegséget megindítja. Kifacsart levével hagymázban szenvedőket jó vele kenegetni. Magvát, gyökerét borban főzve inni sárgaság ellen igen jó orvosság."°

4 Ma is vizelet hajtó és szélhajtó célra alkalmazzák. Malua, Malva Silvestris, erdei mályva: Már az ókorban is használták. Melius Juhász Péter: „a málvának vize, succusa igen jó hideglelés ellen... Nehéz lélegzetvevő betegségben, öklelést vagy nyilafást gyógyít. Mindenféle sebnek dagadását megállatja, tisztítja."

00 Csapó József : „szorulásban, vérhasban, fájdalmas vizelésben, vesefájdalomban, köhögésben, bélfájásban nagy haszonnal élhetni e fű leveleivel. "°

6 Veszelszki Antal: „a mályva lágyít, nedvesít, érlel és hajt. A gyökér kifacsart levét hasznos inni."

07 A mályva levele és virágja 43 Csapó i. m. 128—129. 41 Veszelszki i. m. 224. 45 Magyary-Kossa i. m. Hl. köt. 34. 40 Magyary-Kossa i. m. III. köt. 147. 47 Pápai-Páriz i. m. 98, 102, 166. 48 Magyary-Kossa i. m. III. köt. 34. 49 Csontosi János: Magyar Nyelvőr 8, 214 (1880). 50 Magyary-Kossa i. m. 200. 51 Szabó T. Attila: Méliusz Herbárium i. m. 213. 52 Diószegi i. m. 299. 33 Csapó i. m. 159. 54 Veszelszki i. m. 273—274. 33 Szabó T. i. m. 313—314. 50 Csapó i. m. 176. 57 Veszelszki i. m. 305.