Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 107-108. (Budapest, 1984)

KISEBB KÖZLKMÉNYEK ELŐADÁSOK - Schiller Vera: A kígyó-jelkép fejlődésének néhány állomása a görög mitológiában

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK A KÍGYÓ-JELKÉP FEJLŐDÉSÉNEK NÉHÁNY ÁLLOMÁSA A GÖRÖG MITOLÓGIÁBAN SCHILLER VERA M i volt a mitológiai szerepe a kígyónak, amely az orvostudomány egyik legismertebb jelképévé vált? Miért vált azzá, és mi volt, mielőtt azzá vált? A kígyó Aszklépiosz szent állata volt, hozzá kapcsolódott. Aszklépiosz a gyógyítás istene, így lett a kígyó is —• másodlagosan — az orvostudomány jelképévé. Aszklépiosz az orvoslás istene, vagyis az orvosok őse és a gyógyító hatalmú isten, Apollón fia. Ősibb, de azért a klasszikus korban sem háttérbe szorított szerepe volt viszont a halálistenaspektusa.

1 A kígyó szerepe itt, a földből születés és földbe visszatérés vonatkozásában érthető csak meg. (Aki a halált hozza, az meg is tud tőle szabadítani, így érintkezik a gyógyító és pusztító szféra, vagyis a halált hozó egyben életet is adhat — és menthet — a görög, sőt nemcsak a görög mitológiai gondolkodás szerint; mind a kettő érintkezik az életet adó és halottakat befogadó földdel.) A sárkány vagy kígyó (bqxxcov vagy 691c) a mítoszokban mindig a Föld szülötte és miként ezt Athén leghíresebb ősének, a kígyó jellegű Erichthoniosznak vagy Erechtheusznak a később részletezendő mítoszából sejteni lehet, a földbe is tér vissza. A mítoszvariációk egy — úgy tűnik nagyon ősi — csoportjánál a kígyónak csak e^ a földszülött-jellege dominál. Ezen mítoszokban a sárkány vagy sárkányszerű lény az égi szférával kerül szembe. Ezek közül a legismertebbek a gigászokkal és Tüphonnal kapcsolatos mítoszok. A Föld szülte kígyó-jellegű gigászok éppenúgy a világ feletti uralomért vívnak meg az Olümposzi istenekkel,

2 mint ahogy a sárkány Tüphon az olümposzi istenek királyával, a villám urával, Zeusszal.

3 A görögök számára a gigászok egyértelműen Gaiának (a földanyának) fiai, Tüphón szerepe azonban nem ennyire egyértelmű. A források többségében ugyan az ő anyja is a Föld, egyetlen egy helyen azonban, a homéroszi Apollón-himnuszban. éppen ezzel ellentétben Hérának, Zeusz feleségének apa nélkül fogant gyermeke. Születése azonban így is kapcsolatban van Gaiával, többszörösen is. Úgy is, hogy Héra 1 Ezt az Apollónhoz kapcsolódó halálisten-vonatkozást fejti ki cikkében Kerényi Károly (Halhatatlanság és Apollón-vallás. Atheneum 1933, 4—5. L). Ebbe az irányba mutat Platón is (Platón: Phaedon LXVI.), aki szerint a haldokló Szókratész utolsó szavaival Aszklépiosznak bemutatandó áldozatra szólítja fel barátait. 2 Euripidész: Héraklész 177—180; 1193—4. — Euripidész: Ión 206—218; 987—988. — Arisztophanész: Madarak 116—779. — Apollódorosz I. 6, 1—2. — Diodorosz Szikulusz IV. 21. 6—7. — Pauszaniasz VIII. 29. 1—3. 3 Homérosz: Apollón himnusz 305—354. — Hesziodosz: Theogonia 821—868. — Pindarosz: Piithia I. 15—20. — Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz 351—72. — Apollódorosz I. 6, 3.