Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 107-108. (Budapest, 1984)

TANULMÁNYOK - Lengyel Júlia: Budapest Székesfőváros Központi Gyógyáruraktára és Közkórházi Gyógyszertárai szervezetének kialakulása és működése a második világháborúig

javasolja a Gyógyszerüzem visszaadását a gyógyszerészek testületének, de javaslatát csekély szótöbbséggel leszavazzák [40]. Ugyanezen a tanácsülésen döntenek a Gyógyszerüzem további sorsáról és átszervezéséről. A 41—1933. sz. jegyzőkönyv idézete: „Az üzemi ad hoc bizottság és a Polgármester [Dr. Huszár Aladár] a Községi Gyógyszerüzemnek ebben a minőségben való megszüntetését javasolja, szükségesnek tartja azonban, hogy a központi kórházigazgatás keretében a Székesfőváros központi gyógyáruraktárt állítson fel, amely csak a székesfőváros kórházai és egyébb népjóléti intézményei részére szükséges gyógyszereket, gyógyítási anyagokat szerezze be és azokat az egyes közkórházakban lévő gyógyszertárakhoz juttassa. A raktár gazdálkodásában csak a feltétlenül szükséges személyzetet szabad alkalmazni, megfelelő elhelyezéséről kell gondoskodni." A bizottsági ülés a polgármesterjavaslatát elfogadta [41]. így alakult ki a végleges szervezet, a Fővárosi Közkórházak Központi Igazgatósága és Központi Laboratóriuma néven, az alábbi egységekből: Központi Igazgatóság, Központi Laboratórium, Taxátori Osztály, Szent Rókus, Szent István, Szent László, Új Szent János közkórházak gyógyszertárai, a X. Egészségügyi Ügyosztály fennhatósága alatt. A FŐVÁROSI KÖZKÓRHÁZAK KÖZPONTI IGAZGATÓSÁGA ÉS KÖZPONTI LABORATÓRIUMA Az intézmény az 1933. évi törvényhatósági ülés határozata értelmében az Aggteleki u. 8. szám alatti ingatlanban kezdi meg működését. Az ingatlan a Gyógyszerész Testület tulajdona, itt működik a Testület Vegyvizsgáló Állomása és Gyakornoki Iskolája is. A gyógyszerüzem igen szűkös körülmények között, egy bérelt lakásban került elhelyezésre, a bérleményért a Főváros évi 2000 P bért fizetett. A rohamosan fejlődésnek indult intézménynek a rendelkezésre álló helyiségek csakhamar szűknek bizonyultak. A vegyvizsgálatokhoz szükséges laboratóriumot itt nem lehetett kialakítani, jóllehet a laboratórium létesítését a 260.520/1934. sz. BM rendelet kötelezően előírta. Az 1935. július 5-i tanácsülésen Salamon Géza tanácsnok javaslatot terjesztett elő a Közkórházi Központi Gyógyáruraktár áthelyezésére. A tanácsülés az intézmény céljaira a VIL, Nagydiófa u. 14. számú ingatlan megvásárlása mellett dönt. Tervezetet fogadnak el az épület felújítására és korszerűsítésére, ami az előzetes tervek szerint mintegy 99 500 P költséget jelentett [42]. A munkálatok hamarosan megindulnak, és 1936-ban az intézmény már az új és végleges helyén kezdi meg működését. Első igazgatója Horváth Jenő igazgató főgyógyszerész, első laboratóriumvezetője Peres Ernő. Az országban egyedülálló intézmény igen korszerűen és nagy körültekintéssel készült el és került berendezésre. A négyzetes épület tágas udvart zárt közre. A kapubejárattól balra eső szárnyat foglalta el a gyógyszerüzem. A jobb szárnyban már az előbb is ott működő Műszerüzem foglalt helyet. A hátsó épületszárnyban a kötszer és fehérnemű raktár került elhelyezésre. A gyógyszerüzem utcai földszinti helyiségeiben a könyvelés, a kardex rendszerű anyagnyilvántartás és egyéb adminisztrációs munkák folytak, valamint itt kapott helyet az igazgatói iroda is. Az irodák előtt a tágas előcsarnokot teherfelvonó kötötte össze az emeleti és pincei raktárakkal. Az előcsarnokból még rámpás kijárat vezetett az udvarra, itt történt az áru be- és kiszállítása. Az egész emeletet a gyári készítmények (specialitások), a drogok raktárai és a kiszerelő helyiségek foglalták el. A másik raktáregység a három