Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 107-108. (Budapest, 1984)

TANULMÁNYOK - Lengyel Júlia: Budapest Székesfőváros Központi Gyógyáruraktára és Közkórházi Gyógyszertárai szervezetének kialakulása és működése a második világháborúig

számításba nem vétetnek, jóllehet a Szent Rókus kórházi gyógyszertár helyiségei után a szállítók 200 korona bért fizetnek." [35] Érdemes megemlíteni az akkor tervezett létszámot a házi gyógyszertárak ellátására. Szent Rókus kórház és fiókjai: 1 oki. gyógyszerész (vezető) 2 oki. gyógyszerész (segéd) 2 női munkás Szent István kórház: 1 oki. gyógyszerész (vezető) 2 oki. gyógyszerész (segéd) 2 női munkás Szent László kórház: 1 oki. gyógyszerész 1 női munkás A fenti tervek több mint 10 évig csak tervek maradtak, annak ellenére, hogy a Fővárosi Tanács minden esztendőben napirendre tűzte a kórházi gyógyszertárak házi kezelésbe vételének ügyét. A Tanácsköztársaság megalakulásáig a viták szinte évente fellángoltak, még a későbbiekben is foglalkoztatták a szaksajtót (az erre vonatkozó adatokat a függelék tartalmazza). 1919 januárjában Reiner Ede és Kassai Ferenc igen részletes tervezetet készítenek elő a közkórházi gyógyszertárak házi kezelésbe vételére. Ugyanakkor Schälfer Sándor javasolja egy központi gyógyszerüzem létesítését a közkórházi gyógyszertárak ellátására [35]. A februári közgyűlésen az elnöklő Csupor József bejelentette, hogy a belügyminiszter jóváhagyása után a kórházi gyógyszertárakat a főváros haladéktalanul átveszi. 1919. március 1-én SchäfTer Sándor gyógyszerész, a főváros gyógyszerészeti előadója, bejelentette a budapesti gyógyszerészek konzorciumának, hogy a Fővárosi Tanács határozata alapján a Szent Rókus, Szent István, Szent László és az Új Szent János kórházak házi gyógyszertárait, valamint a volt Központi Gyógyszerraktárt a főváros tulajdonába veszi. Időközben ugyanis a 17.315, 18.419 és 5.167/1919. sz. miniszteri rendeletek az Aggteleki u. 8. sz. alatt működő gyógyszerüzemet már megszüntették (Budapesti Közlöny 107. és 134. sz.) [36]. A konzorciumok olyan elhatározásra jutottak, hogy egy később megállapítandó térítés ellenében a gyógyszertárakat és a raktárt a fővárosnak átadják, az eredeti szerződések pedig hatályukat vesztik [37]. Végleges rendezésre csak 1921-ben került sor. A gyógyszerészek kártalanítására a pesti kórházi gyógyszertárak és a volt Központi Gyógyszerraktár teljes berendezése, felszerelése és gyógyszeranyagai ellenértékeként 2 571 206 K 93 fillért állapítottak meg. A János kórház esetében, mivel a gyógyszertár berendezése és felszerelése már eredetileg is a főváros tulajdona volt, csak a gyógyszerkészlet ellenértéke került kártalanításra, 272 923 K 2 fillér értékben [38]. A Központi Gyógyszerraktárt —a későbbi fővárosi intézmény magvát — a közkórházi gyógyszertárakkal együtt ekkor veszi a főváros ténylegesen házi kezelésbe, majd 1921. szeptemberében ^Gyogyszeruzcm" néven a Községi Műszerüzemhez csatolja [39]. A Gyógyszerüzem hovátartozandóságának kérdése még 10 év múlva is vita tárgyát képezi. Az 1933. január 12-én megtartott törvényhatósági ülésen Scheuer Róbert tanácstag