Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 107-108. (Budapest, 1984)
TANULMÁNYOK - Lengyel Júlia: Budapest Székesfőváros Központi Gyógyáruraktára és Közkórházi Gyógyszertárai szervezetének kialakulása és működése a második világháborúig
AZ ÚJ SZENT JÁNOS KÖZKÓRHÁZ HÁZI GYÓGYSZERTÁRÁNAK LÉTESÍTÉSE „AXVHI. század elején (1710) Pesten és Budán dühöngő pestisjárvány alkalmával, a későbbiekben kialakult Régi Szent János Kórháznak Szegényház utcai szárnyán [23] pestislazarétumot állítottak fel (a céllővöhely, Schusstadt, Szegényház utcai sarkán lévő terület), amely a járvány elmúltával — 1713 táján — továbbra is a szegényházzal kapcsolatban, mint 4 szobából álló kórház folytatta működését.."[24] A nyomorúságos kis kórházban tarthatatlan állapotok uralkodtak. A későbbi évtizedek során alapítványok és adományok segítségével a kórház fokozatosan bővülhetett, de csak 1818-ban határozza el a Tanács a nagyobb kórház felépítését. Az egyemeletes és földszintes részekből álló épület a IL, Szent János utca és Csalogány utca sarkán épül fel, a mai Széna téren egy része még látható [24]. A kórházat 1820. szeptember 14-én „Városi Polgári Kórház" néven nyitották meg [25]. 1846-ban említik először Szent János Kórháznak, de hivatalosan csak 1872-től nevezik így [24]. A kórházban csakhamar kialakult tarthatatlan állapotokat a korabeli forrásmunkák is részletezik. Égre sürgetőbbé vált Budán egy új közkórház létesítése. A régi Szent János kórház gyógyszerellátásáról annyit tudunk, hogy provizora volt Pöschl Ferenc, gyógyszertára a „Segítő Szűz Máriához" néven 1810-ben nyílt meg a Drei Mohren Gasse 588/590. sz. alatt, a mai Batthyány—Kapás—Fazekas utcával határolt területen. Pöschl a kórház részére 30%-os árkedvezményt adott a gyógyszerek árából. 1814-ben már Kramolin Vince a kórház provizora [26]. Ekkor már Kramolin Vince a „Segítő Szűz Máriához" című gyógyszertár tulajdonosa, majd később gyógyszertárát a Krisztina templom mellé helyzeték át. 1815-ben megnyílik az irgalmasok gyógyszertára, és a rend kötelezi magát, hogy „egy szerény összegért ellátja gyógyszerrel és élelmiszerrel a városi kór ódát" [25]. A szerződés az Új Szent János (akkor még Kútvölgyi úti) kórház megnyitásáig marad érvényben. Az új kórház terveit a belügyminiszter 1892. január 8-án kelt 84.733 sz. leiratával jóváhagyta. A tervekben már szerepel a házi gyógyszertár helyiségének terve is. Létesítését és működését pedig külön rendelet, 32.446—1899 BM. szám alatt szabályozta [26]. Az új kórház a Kút-vÖlgyben, a Diós-árok, Virányos út és a fogaskerekű vasút töltése által határolt területen épült fel. Megnyitása 1898. augusztus 2-án volt [27]. 1898. november 9-én 43.086 sz. alatt a székesfőváros a budai I. és II. kerületi gyógyszerészekkel olyan szerződést köt, amely kimondja, hogy a bérlők kötelesek a „rendelkezésükre bocsátott helyiségekben gyógyszertárat felszerelni és beszerelni, de a Főváros fenntartja a maga számára a visszaváltás jogát. Kikötötte, hogy a berendezés a 16 000 koronát meg nem haladhatja. A szerződés lejárta után, 10 év múlva visszaváltható, ha újabb 10 évre a szerződést meghosszabbítják a berendezés és felszerelés térítés nélkül a Főváros tulajdonába megy". A bérlő a Budapesti Gyógyszerész Testület volt. A tárgyalások eredményeként a gyógyszerköltségekből 30—35% kedvezményt sikerült elérni, ami az újabb szerződés megkötéséig, az 1908. év végéig érvényben is maradt. A gyógyszer beszerzési forrása ekkor már az ugyanabban az évben létesített és a Grémium által fenntartott Központi Gyógyszerraktár volt [26, 28]. A gyógyszertár dolgozói a Grémium alkalmazottai voltak [28]. A házi gyógyszertár első kezelője Busay József gyógyszerész, akit a Székesfőváros Kórházi Bizottsága szavazattöbbséggel választott meg gondnoknak [29].
