Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 107-108. (Budapest, 1984)
TANULMÁNYOK - Lengyel Júlia: Budapest Székesfőváros Központi Gyógyáruraktára és Közkórházi Gyógyszertárai szervezetének kialakulása és működése a második világháborúig
Egy régi és egy ma is használatos gyóg; Pilulae Corrosivi Sublimati corros. in aqua soluti granum(centigrammata sex) 1 kr Pulvcris Rad. Liquiritiae 1 kr Extracti Liquiritiae liqu. 1 kr aa scrupul. dccigrammata trcdccim 2 kr M. fiant pilulae: 20 Conspergantur 20 kr Pulveres Rad. Liquiritiae 1 kr 5 kr 31 kr r összetétele: Collyr. Atropini mitiui Atropini sulfurici granum semis 6 kr (centigrammata tria) Aquae dcstillatae drachmas duas (grammata octo) 1 kr 5 kr 5 kr 17 kr Már az 1864. évi február 3-i keltezésű 1225. udv. szám alatt megjelent rendelet a házi gyógyszertárakra vonatkozóan a következőket tartalmazta: 1C0. § „a házi gyógyszertárnak teljesen fel kell szerelve lenni, mint más rendes gyógyszertárnak" [15]. Értelemszerűen a rendelet a gyógyszerkészletre is vonatkozik. Ezt látszik megerősíteni az 1878. év januárjában az egyik helyhatósághoz intézett BM. levél, amelynek értelmében a házi gyógyszertárak a nyilvános gyógyszertárakkal azor.es gyógyszeikészlet tartására kötelezettek, továbbá a gyógyszerek csak sürgős esetekben szolgáltathatók ki nem kcilózi beteg részére, továbbá a gyógyszertár vezetésére gyógyszerészt vagy orvost jelöl meg [16]. E tekintetben változást csak az 1934. év hoz. A 252.627. BM rendelet kimondja, hogy „nyilvános és házi gyógyszertárt csak gyógyszertár önálló vezetésére feljogosító gyógyszerészmesteri, illetőleg gyógyszerésztudori oklevéllel bíró gyógyszerész vezethet" [9]. Kétségtelen, hogy a Rókus kórház házi gyógyszertárának hevátartozandoséga körül zajlott a legtöbb vita, mert a század végén létesített másik három közkórház terveiben már mindenütt szerepel a házi gyógyszertár létesítésének terve. A Tanács az új közkórházi házi gyógyszertárak kezelésére, a Szent István és Szent László kórházak esetében a Duna-balparti Grémiummal, az Új Szent Járcs kórház esetében pedig az L, II. kerületi gyógyszerészekkel kötött szerződést, de határidő nélkül. A Tiszti Ügyészségnek 1893. évi július 28-án 482. szám alatt kelt véleményes jelentésében ugyanis az foglaltatik, hogy a szerződés „Budapest Székesfőváros részéről egyoldalúkig bármikor megszüntethető, amennyiben a szerződési időtartamra nézve a Székesfővárost illetőleg semmiféle határozmányt magában nem foglal" [11]. A kilencvenes évektől a rókusi gyógyszertár története összefonódik a másik három közkórház gyógyszertárának történetével és a későbbiekben kerül tárgyalásra. A SZENT ISTVÁN KÖZKÓRHÁZ HÁZI GYÓGYSZERTÁRÁNAK LÉTESÍTÉSE Gebhardt Lajos a Szent Rókus közkórház igazgatója 1874-ben a kor igényeinek megfelelő, igen részletes kórházépítési tervezetet készített. A tervezetben szerepel, hogy a főváros betegellátása érdekében három új kórház szükséges, éspedig a Duna jobb partján egy, a bal parton pedig kettő, hatszáz-hatszáz ággyal, pavilon rendszerben. A tervből akkor csak egy kórház építése valósul meg 1883-ban, az Üllői út végén, „Üllői úti Új Kórház" néven. Igazgatásilag a „Duna-balparti kórházak igazgatósága" (a Rókus kórház) alá kerül. Szent István közkórháznak 1893-ban nevezik el [17].
