Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 107-108. (Budapest, 1984)

TANULMÁNYOK - Lengyel Júlia: Budapest Székesfőváros Központi Gyógyáruraktára és Közkórházi Gyógyszertárai szervezetének kialakulása és működése a második világháborúig

Az 1898. július 7-én a 15.269 ein. sz. határozattal — a kiírt versenytárgyaláson a Grémiummal kötött szerződés, az addigi feltételek mellett, megerősítést nyer. Nem érdektelen röviden ismertetni, a teljesség igénye nélkül, a múlt század második felében a közkórházakban alkalmazott gyógyszerekre vonatkozó előírásokat. 1850. július 1-én a 8.973/1850. sz. BM rendelettel érvénybe lép az első Norma pauperum, majd 1873. január 1-én 21.628/1872. BM rendelettel a második is, ez utóbbi 1893. április l-ig marad érvényben. A rendeletek többek között a közkórházi gyógyszerrendelést is szabályozzák [13, 13/a, 14]. Az 1872. évben megjelent BM szabályzat előírja, hogy a gyógyszerkészítésnél és rendelésnél az akkor érvényben lévő I. Magyar Gyógyszerkönyv előírásai kötelezők. A szabályzat ugyanakkor megtiltja, illetve korlátozza a drágább gyógyszerek közkórházakban történő rendelését. „5. § Drágább gyógyszereknek, mint a pézsmának — moschus — illó olajoknak — olea aetherea — se féléknek rendelése, úgymint a drága labdacs-alaknak használata csupán valódi szükség esetében engedtetik, az olajczukrok -elaeosacchara pedig teljesen mellőzendők. 6. § Kül'használatra és füstölésekre szükséges nagyobb mennyiségű gyógyanyagok, melyeknek a gyógyszerkönyvben előírt vegyi tisztaságuk nem követeltetik, a »Venalis« szó hozzáadásával rendelendők. 7. § A gyógyszerészi munkálatok költségeinek lehető megtakarítása czéljából házilag, azaz vagy a kórházban, vagy a beteg lakhelyeiken készíttessenek : a) az egyszerű főzetek, forrázatok és borogatások, b) a lenmagpogácsa vagy mustárlisztből készült pépek, megjegyeztetvén: miszerint borogatásokra a sokkal drtigéibb lenmagliszt —farina seminum Uni — mindenkor az olcsóbb lenmagpogácsaliszt —farina piacentárum Uni — által helyettesíttessék. c) a közönséges italul szolgáló árpafőzet — decoctum hordei —, d) a csórék, éspedig a közönségesek: langyos vízből, az izgatók: langyos vízből és konyhasóból, a nyákos csórék végre: lenmagfőzeiből, keményítőből, korpából s hasonló olcsósága anyagokból, e) a tapaszok felkenése szituén mindenkor házilag eszközlendők. Az elősorolt készítményeket tehát a gyógyszertárakban készíttetni til tátik. [...] 9. § Théafélék használata lehetőleg kerülendő. Eczet, olaj, czukor, konyhasó, korpa, liszt és más hasonló a betegápolásra szükséges anyagok, semmi szín alatt sem rendelhetők a gyógyszertárakban, hanem az illető helyhatóságnál vagy kórházi gondnokságnál írásban utalványoztatván, közönséges vásárlás útján beszerzendők. 10. § Czukor rendesen csak porokhoz használtassék. A szörpök közül gyermekek számára: Syrup, simplex, Diacodii, Rhei, Mannatus, felnőttek számára pedig, undorító ízű gyógyszerek javítására csupán az egyszerű szörp — Syrup, simplex — használandó, megjegyeztetvén, hogy keserű gyógyszereknél édesítők hozzájuk adása, mint czé/szerűtlen kerül tessék. Hat porhoz legfölebb fél nehezék vagy két gramm czukor, főzethez, forrázathoz vagy elegyhez legfölebb: négy-hat nehezék vagy tizenhat-huszonnégy gramm szörp rendelhető." A BM szabályzat melléklete 63 vénymintát is tartalmaz. Az 1882-ben kiadott „Vezérkönyv "'-ben a vényminták mellett, kézírással, korabeli árazás is található, a gyógyszerek, a munkadíj és az edényzet árával [14].