Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 107-108. (Budapest, 1984)

TANULMÁNYOK - Kempler Kurt: A magyarországi gyógyszerészet érdekképviseleti szervei (1800- 1944)

A belügyminiszter által kinevezett vezetőségben 5-5 tulajdonos és alkalmazott (az érdekképviseletek tagjai), továbbá két egyéb szakember foglalt helyet; a döntés szótöbbséggel történt. Szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata volt a döntő. A rendelkezésekből nyilvánvaló volt, hogy jelentős költséget fog felemészteni a központi adminisztráció. Ugyanakkor a gyógyszertárakat is olyan könyvvitelre kötelezték, amelyben minden elkészített és kiadott magisztrális gyógyszer vényelőirata szerepelt. * A vesztett háború és következményei a gyógyszerészetre is kihatottak. Az amúgy is súlyos gazdasági viszonyok közepette személyi torzsalkodások nehezítették a szakmai érdekképviselet munkájának eredményességét. A gazdasági helyzetre jellemző, hogy a három fennmaradt szaklap — mindhárom hetilap volt — kénytelen volt egyesülni oly módon, hogy a nézetkülönbségek ellenérc hetente felváltva jelentek meg. Ilyen körülmények között csak csekély szakmai eredményt jelenthetett az újjászervezett országos egyesület számára az önálló székház — benne a fiú- és leányinternátus, a vendégszobák, a könyvtár, a kaszinó — megteremtése. Az 1929/33. évi gazdasági válság után az új (IV.) Gyógyszerkönyv már régen aktuális életbeléptetése jelentett szakmai fejlődést — de egyben gazdasági terheket is. A korszak két jelentős eseménye közül a GYOJA 1935-ben történt megalakulásáról, mint fontos szociális előrehaladásról szóltunk. Nem tárgyaltuk azonban a gyógyszerészképzés korszerűsítését jelentő, a 8 egyetemi félévre emelt kiképzési rendet, mely hosszas előkészítés után 1940-ben lépett életbe. A gazdasági válságot nemcsak konszolidáció követte, hanem a 30-as évek végén fellendülés is tapasztalható volt; igaz, ennek hátterében a kezdődő infláció, a háborúra való készülődés, illetve a területnyereséggel kapcsolatos rövidéletű sikerek állottak. Mindez némileg oldotta a szociális feszültségeket. Ezt az ún. Nemzeti Önállósítási Alap is elősegítette

71 azzal, hogy az alkalmazott gyógyszerészek számára is lehetővé tette 10 éves kölcsön folyósítását, melynek még a 2%-ban megszabott alacsony kamata is elengedhető volt. Említésre méltó, hogy 1939-ben hatóságilag szabályozták az alkalmazott gyógyszerészek legkisebb munkabérét. Ekkor egy teljesjogú (approbált) gyógyszerész minimum-bére — a településtől függően — 200, 220 illetve 240 pengő volt havonta. Ezen nominálösszegek értékének valós megállapításához közelebb visz, ha hozzátesszük ugyanezen jogszabálynak azt a kitételét, mely a teljes ellátás illetve a csak lakás és reggeli nyújtásáért levonható pénzösszegeket tartalmazta. E szerint teljes ellátásért havi €0, 70 illetve 80 pengő, csak lakásért és reggeliért havi 14, 17 illetve 18 pengő volt levonható.

72 Mindezek a vívmányok azonban a második világháború utolsó szakaszában elvesztek; az egész társadalmon belül a gyógyszerészet helyzete is a mélypontra zuhant. Zusammen fassung Der Verfasser behandelt die Entwicklung der Organe der Interessenvertretung der ApothekerEigentümer und ihrer Angestellten in der Zeitspanne von 1800 bis 1945. Am Anfang des 19. Jahrhunderts lösten sich die patriarchalischen Verhältnisse hauptsächlich deshalb auf, weil die Möglichkeiten der Verselbständigung stark eingingen, und weil sich die klassische Apothekerkunst 71 4600/1937. ME szt. rendelet. 72 Atzél E. : Az egészségügyre vonatkozó törvények és rendeletek gyűjteménye. Bp. IX. köt. 152.