Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 107-108. (Budapest, 1984)

TANULMÁNYOK - Kempler Kurt: A magyarországi gyógyszerészet érdekképviseleti szervei (1800- 1944)

rán soha megvalósítani nem sikerült gyógyszerészi kamarákat is életre hívja. A szakma irányítását ekkorra — előbb csak a háttérből — mindinkább Mozsonyi Sándor vette át; az ő bölcs tevékenysége révén 1929 őszén — Mozsonyi magánlakásán — megtörtént a kibékülés. Mindebben kétségtelen szerepe volt annak is, hogy Gaál vezetésével bizonyos eredményeket fel tudott mutatni a kar. Igaz, a kamarák most sem valósultak meg, de pl. a háború végén teljesen vagyontalan országos egyesület 1927-ben új, akkoriban igen korszerű, jól felszerelt székházhoz jutott; ebben nemcsak könyvtár és a vidékről fellátogató gyógyszerészek számára kialakított vendégszobák voltak, hanem a vidéki gyógyszerészek fiai és leányai számára internátus is, ami kétségtelenül jelentősen megkönnyítette a kis egzisztenciák számára gyerekeik taníttatását. Megalakult a kaszinó: megírták és kiadták a magyarországi gyógyszerészet kétkötetes történetét, mely ugyan rendszertelen, de számos adatot foglal magában. Megkezdődött a gyógyszerészek továbbképzésének megszervezése is. ALKALMAZOTTI SZERVEZET A húszas években még a gondolata sem merülhetett fel annak, hogy a radikális segédszövetség újjáalakuljon, hiszen vezetői részben börtönben ültek, részben emigráltak, részben el voltak tiltva a gyógyszerészi gyakorlattól. így 1922-től előbb Gyakorló Gyógyszerészek Országos Nemzeti Szövetsége néven, majd — átalakulva — Okleveles Gyógyszerészek Országos Egyesülete néven tömörült az alkalmazottak tábora. Ebben a régi mérsékelt, konzervatívabb tagok közül többen vezetőségi tagként játszottak irányító szerepet. Millner György tiszteletbeli elnök pedig a hasonló jellegű nemzetközi szervezet („Internationale Union Angestellter Apotheker") alelnöki tisztét is betöltötte. A lényeges kérdések közül elsősorban a javadalmazás terén fennálló ellentét ellenére ez a szervezet a tulajdonosi szervezetekkel szemben — a helyzet ismeretében — a meggyőzés eszközét kívánta alkalmazni. Gaál meg is ígérte a korpótlékos fizetőpénztár felállítását,

67 amely azonban — Vass miniszter támogató kijelentései ellenére — soha létre nem jött. Hosszas előkészítés után azonban életre hívták a Gyógyszerészek Országos Jóléti Alapját, amely bizonyos idő elteltével megoldotta volna az önálló nyugdíjpénztár ügyét, és ezzel nyugvópontra juttatta volna a munkaképtelen, idős, beteg, ellátatlan gyógyszerészek illetőleg özvegyeik, árváik sorsát. A korábbi nyugdíjpénztár vagyona ugyanis hadikölcsönökbe fektetve az infláció következtében teljesen megsemmisült. A GYOJA jelentős, vívmány volt : létesítését törvény

68-69 írta elő. Pénzügyi bázisát a gyógyszertári munkadíjak megadóztatása képezte. A törvényt a belügyminiszter három rendelete

70 léptette életbe illetve hajtatta végre. Minden egyes magánvény után 4 fillért, az egyleti vények utánennélalacsonyabb összeget kellett befizetni. Az alapból évi 120 000 pengő tartalékolását irányozták elő a nyugdíjintézet létesítésére. Addig is, amíg az létre nem jön, segély folyósítását tették lehetővé a rendelkezések. Ilyen segélyt csak gyógyszertárral nem rendelkezők kaphattak, szociális rászorultságuk esetén; tulajdonosok csak egészen kivételesen, akkor, ha önhibáján kívül kerültek nyomasztó helyzetbe. A hivatkozott belügyminiszteri rendeletek előírták az alap vagyonának kezelési szabályait, gyümölcsöző befektetését. fi7 B—B. II. 540. 68 B—B. II. 608. 69 1 9 3 5. évi III. tc. 70 307, 308, 309/1935. BM sz. rendelet