Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 107-108. (Budapest, 1984)
TANULMÁNYOK - Kempler Kurt: A magyarországi gyógyszerészet érdekképviseleti szervei (1800- 1944)
változott, sőt: számuk szaporodásával, a megélhetési viszonyok nehezülésével az egymással folytatott gazdasági verseny élesedett. Egészségügyi intézményi jellegük nem tudott érvényre jutni annak ellenére sem, hogy a szakma egyes reprezentánsai — élükön Deér Endrével — a tudományos munkálkodásban keresték a kiutat. Bár már 1898-ban életrehívták a fővárosban a magyarországi gyógyszerészegylet tudományos és gyakorlati szakosztályát,^ melynek munkájába minden gyógyszerész, sőt a „rokonfoglalkozásúak" bekapcsolódására számítottak, e törekvés keveseket mozgósított. A működés a kéthavonta megjelent Gyógyszerészi Folyóirat nyomán figyelemmel kísérhető. E lap 1906-ban indult, de hat év után megszűnt. Pedig helyesen ismerte fel a gyógyszerész feladatát a megváltozott körülmények között: legyen a gyógyszerész „a tisztes kereskedőn, az ügyes iparoson, a pontos hivatalnokon túl az, amire ő foglalkozásának, természetének és kiképezte lésének irányánál fogva egyenesen predesztinálva van: az orvosnak a path, kémiában és a bakteriológiáiban megbízható társa, a nagyközönségnek pedig a természettudományokkal összefüggő, gazdasági és élelmezési kérdésekben értelmes felvilágosítója és irányítója, a természettudományi műveltségnek pedig ápolója és irányítója". E korát messze megelőző felismerés azonban akkor nem válhatott széles körben valóra. A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI HELYZET Amint azt már említettük, az első világháború végén a vidéki gyógyszertár-tulajdonosok nehéz anyagi helyzetük miatt annyira megelégelték a fővárosi vezetők — szerintük — hibás szakmapolitikáját, hogy önálló szervezetet hoztak létre. A ..Vidéki Gyógyszerészek Országos Szövetsége 1 ' taglétszáma 900-nál is több volt; ez a létszám magasabb — a fővárosiak nélkül is —, mint amit az országos egylet valaha is elért. Ez a szervezet azonban viszonylag rövid ideig működött. Lényeges ténykedése az a memorandum, amely 1918 szeptemberében a belügyminiszterhez fordulva feltárta a pálya súlyos gondjait. így pl. azt. hogy ,,a hazai gyógyszertárak kétharmad részének sem villany-, sem gázvilágítása nines", ennek ellenére petróleumból havi egy liter kiutalást kapnak. ,H A tulajdonosi érdekképviselet kettészakadása egyébként megnövelte az aktivitást, amely azonban csak gyűlések megtartásában, a nehézségek, a rossz körülmények megfogalmazásában merült ki. Ugyancsak említettük, hogy az alkalmazotti érdekképviseleti szervek közül a radikális segédszövetség 1918 szeptemberében belépett a Szakszervezeti Tanácsba. Mindez természetesen fokozta szembenállásukat a mérsékelt Gyakorló Gyógyszerészek Országos Szövetsége elnevezésű egyesülettel. Az események azonban ekkor igen gyorsan követték egymást. Az „őszirózsás" polgári demokratikus forradalom idején ugyan számos reformtervezetről tárgyaltak a különböző orientációjú érdekképviseleti szervek, a Tanácsköztársaság idején azonban már egyikük sem működött: az egyedüli szervezet a Gyógyszertári Munkások Szakszervezete vol. Ez június 25-től kezdődően Gyógyszertári Munkások Lapa címen adta ki a korábbi Gyógyszerész Újságot, a radikális segédszövetség lapját. 60 GYH 1X98. 792, 705. (il B—B. II. 439. 65 B—B. II. 444
