Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 107-108. (Budapest, 1984)
TANULMÁNYOK - Kempler Kurt: A magyarországi gyógyszerészet érdekképviseleti szervei (1800- 1944)
áthidalása: a korpótlékos fizetőpénztár, nálunk — ellentétben Ausztriával — sohasem jött létre. Figyelemre méltó a követelések sorában a jogadományozás ügye: bizonyítja, hogy a segédek problémáját ez milyen mértékben érintette; lényegében mindegyikük tulajdonos szeretett volna lenni — egyébként teljesen érthetően. A követelések egy része teljesült. A fővárosi Testület a kért szabadidőt 1907. július 1-től biztosította. 1 ' 1 A reggeli nyitást fél órával későbbre: fél nyolcra módosították, de az esti 21 órás záráson nem voltak hajlandók változtatni. Ez vezetett 1914-ben az emlékezetes sztrájkhoz. Időközben Esztegár fővárosi jogot nyert. Ekkorra azonban a mozgalom már annyira megerősödött, hogy érdekvédelmi harcát töretlenül tudta folytatni. A vezető Mátray Gusztáv lett, akit 1908-ban elnökké választottak. Lapjuk címe is megváltozott: 1908. június 21-től mint Gyógyszerészek Lapja jelent meg. Ez évben hat vidéki városban — elsőként Szegeden — alakult meg a segédek helyi fiókja. 1909-ben már 500-nál több tagjuk volt. Két év múlva, amikor Mátray bérbe vett egy vidéki gyógyszertárat, Millner György eddigi alelnököt választották elnökké. Vezetésével új program készült, mely a régi követeléseket tovább fejlesztette. Az eredményt azonban hátráltatta a belső harc: Szántó Sándor szakszervezetté, ezzel együtt szociáldemokratává kívánta átalakítani a szövetséget. Az 1913. évi vezetőségválasztás ugyan még Millner és a konzervatívok győzelmét hozta, de a vezetőségbe jelentős számú radikálist is beválasztottak. Egy vita után Csikós — lapjával együtt — kilépett a szövetségből. Rövidesen az elnök és 200 tag követte. A bennmaradtak Maurer ArmandoX választották elnökké, és az eredeti címen (Gyógyszerészsegédek Lapja) újságot is indítottak. A kilépettek új néven (Gyakorló Gyógyszerészek Országos Szövetsége) új szervezetet alakítottak. Az elkövetkező időszakra a belső harc voltjellemző, és bár mindkét fél a maga módján igyekezett szolgálni az alkalmazottak érdekeit, ez természetesen nem lehetett hatékony. Az 1914. évi sztrájk ugyan — átmenetileg — közös táborba tömörítette a segédeket, de ez csak egy hétig tartott. A sztrájk egyébként — mint említettük — 1914. június 6-án az esti 21 órai záróra miatt tört ki, de eredménytelen volt. Egyetlen eredménye az az ígéret volt, hogy a tulajdonosok megvalósítják a korpótlékos fizetőpénztárt; a világháború azonban közbeszólt. A sztrájk egyébként csak a fővárosra terjedt ki, a szakmának sokat ártott, a közvéleményt a tulajdonosok ellen hangolta. Közvetett hatásának bizonyára szerepe volt abban, hogy a radikális szövetség közel 1500 tagjával 1918-ban csatlakozott a Szakszervezeti Tanácshoz. C2 Eddig tehát vázlatosan végigkísértük a tulajdonos és az alkalmazott gyógyszerészek érdekképviseleti szervcinek megalakulását, működésük első évtizedeit a Monarchia bukásáig. Ez az a korszak, amikor a gyógyszerészet korábbi patriarchális viszonyai felbomlottak; ez részben azzal függ össze, hogy az önállósodás lehetőségei erősen beszűkültek, másrészt a hagyományos, klasszikus gyógyszerészet fokozatosan, de egyre gyorsuló ütemben szétfoszlott, átalakult: a gyógyszerkészítés súlypontja kikerült a gyógyszertárakból, átvette az ipar. Az ellentmondást fokozta, hogy míg az 1876. évi közegészségügyi törvény kiemelte a gyógyszertárakat az iparüzletek sorából, addig ettől jellegük nem 61 GYH 1907. 403—4. 62 Bányai i. m. 113.
