Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 107-108. (Budapest, 1984)

TANULMÁNYOK - Kempler Kurt: A magyarországi gyógyszerészet érdekképviseleti szervei (1800- 1944)

pontban engedtek: a jogért folyamodókra kimondott bojkottot törölték. Minden más követelést viszont mereven elutasítottak. Öt évvel később Havelka Ignác kezdeményezte az egyesülést. Felhívására 1898 novem­berében egy Andrássy úti vendéglő különtermében jöttek össze az érdekeltek, akiknek Szőcs Károly már az alapszabály-tervezetet is felolvasta. 5 " Mivel a mozgalom feléledését az váltotta ki, hogy küszöbön állónak tűnt a gyógyszerészi kamarák felállítása, és nyilván­valóvá vált, hogy e kamarákban a segédeknek jogaik alig lesznek, érthető, hogy a leg­fontosabb célkitűzés: „a segédek köréből választott megfelelő képviselet minden gyógy­szerészi testületben".'" A közgyűlésen megválasztott tisztikarban Szőcs elnök. Havelka pénztáros lett. A tömörülés azonban még érdemi működésének kifejtése előtt válságba került, mert Buzinkay jogot nyert a Baranya megyei Véménd községben, Szőcs pedig kultuszminisztériumi számtiszti állást kapott. A vezéreitől megfosztott mozgalom meg­torpant. A századforduló után azonban mind gyakrabban éledtek fel a segédek követelései. 1901-ben a különösen méltánytalan, protekcionista jogadományozás már a sztrájk gondolatát is felvetette. 58 1 902/3 fordulóján memorandumot intéztek a Testülethez, melyben a fizetés, a lakás, a szociális ellátás és biztonság terén fennálló sérelmeiket össze­gezték. A tulajdonosok mindezt visszautasították, egyedül a lakások minőségében ígértek változást. A segédek harcát ekkor Joanovics Sándor vezette; maga is beismerte, hogy e kevés eredményt is a minisztérium közbenjárásának köszönhették. 09 Az alkalmazotti mozgalom akkor tudott meggyökeresedni, amikor önálló sajtóval rendelkezett. így volt ez a tulajdonosok egyletével is annak idején. 1906. augusztus 12-én indult útjára a Gyógyszerészsegédek Lapja, alcímében hirdetve programját: „a magyar­országi gyógyszerészsegédek érdekeinek független lapja'*. Szerkesztői: Csikós Adám és Orosz László. Még abban az évben, december 8-án megalakult a Magyarországi Gyógy­szerészsegédek Országos Szövetsége; az alakuló ülésen mintegy kétszázan vettek részt. 60 Elnökké Esztegár Bélát választották. Az egyhangúlag elfogadott követelések legfonto­sabbjai : - a szolgálati idővel arányos fizetésemelés, a fővárosban 180—300, vidéken 150—260 koronáig; — a lakáskérdés rendezése; — az éjjeli ügyelet rendezése; — ncgyednaponként teljes szabadnap; — másfél órai ebéd- és egy órai vacsoraidő; — évi két hét fizetett szabadság; — a gyógyszertárak esti 20 órai zárása: — a jogadományozások igazságos rendezése. Nincs terünk a követelések részletesebb elemzésére, így csak néhány megjegyzésre szorítkozhatunk. A fizetéseknél nem annyira az összegszerűség okozott problémát, mert az egykorú hirdetések a kért minimumnál általában többet ajánlottak, hanem a szolgálati évekkel arányos emelkedés hiánya. Állásváltoztatás esetén az alkalmazott újra a kezdő­fizetéssel volt kénytelen beérni. Ennek az ellentmondásnak az egyetlen intézményes 56 GYH 1898. 793. 57 Részletesebben lásd: Kempler K.: OH. 1973. 2305—6. 58 GYK 1901. 747., 753. 59 GYK 1903. 208, 209. 60 Bányai K.: Harminc év krónikája. Bp. 1941. 4.; Gyógyszerészek Lapja Naptára 1910. 55.

Next

/
Thumbnails
Contents