Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 107-108. (Budapest, 1984)
TANULMÁNYOK - Kempler Kurt: A magyarországi gyógyszerészet érdekképviseleti szervei (1800- 1944)
kollégát megfizetni. Az előmenetel reménye — városba kerülés — is csak szerencsés keveseknek nyújtott perspektívát. Amíg a XIX. században — annak 80-as éveinek végéig — az alkalmazotti sors csak szükségszerű átmenet volt, hiszen előbb-utóbb gyógyszertári jogosítványhoz juthatott a fiatal segéd is, addig a XX. század fordulója körül ez már egyre nehezebbé vált. Szembe kellett nézni azzal, hogy az önállósodás helyett az örökös alkalmazotti állapot szükségszerűvé vált. Részben ez is vezetett az alkalmazotti érdekképviselet kialakulásához. AZ ALKALMAZOTT GYÓGYSZERÉSZEK SZERVEZKEDÉSE Az önállósodás elérhető korszakában a segédek helyzete ugyan nem volt rózsás, ezt azonban — mint átmeneti állapotot — tudomásul vették. Az 1888. évi képzési reform következtében a XIX. század utolsó évtizedében fokozódott a gyógyszerészhíány, a munkakörülmények azonban nem javultak. Egy korabeli panasz szerint „a munkáló/ túlcsigázott segéd nem képes (nagyobb gyógyszertárban) reggeli öt órától este 10 óráig, gyógyszertár-zárásig, sőt még aztán is 1—2 órán keresztül laboratiot végezni, mely szokás különben igen sok főnöknél divatban van". 52 A tulajdonosok elismerték, hogy a munkaidő hosszú, de azzal védekeztek, hogy az kényelmesen telik el, a segédek kedélycsen cigarettáznak és pipálgatnak. Egy világot járt gyógyszerésznek a szaklapban megjelent levele 53 elítélte azt a régi szokást, hogy a segédnek a tára mellett állnia kellett akkor is, ha nem volt vény, amit elkészítsen. Ennek oka az volt, hogy a közönség lássa, hogy sok a dolog és ezzel nőjön a bizalma. 1891 végén Lukács István — akkoriban még a Gyógyszerészi Hetilap főmunkatársa, később önálló laptulajdonos — Gyógyszerészsegédi Kör megalakítására hívta fel az alkalmazottakat. A következő évben Gyógyszerészi Kör néven ez meg is alakult. Bár alapszabályaiban nem az érdekképviselet, hanem inkább a kulturális szempontok kerültek előtérbe, azért nem maradt ki a segédi kar „testületi szellemének fejlesztése" sem. Az érdekvédelem azonban háttérbe szorult, mert a végleges megalakulás után Bayer Antal személyében egy neves pesti tulajdonos lett az elnök: az alelnöki szék jutott Buzinkay László gyógyszerész-segédnek. Bár e Kör tevékenysége rövidesen elhalt,'' 4 mégis kiinduló pontjává vált az alkalmazotti törekvések megfogalmazásának. 1893 októberében ugyanis egy 15 tagú akcióbizottságot választottak, melynek Buzinkay lett az elnöke. A róla elnevezett bizottság memorandumban foglalta össze az alkalmazottak kívánságait. Elsősorban a napi 12 órás munkaidő csökkentései Kívánták elérni, emellett fizetésemelést, emberibb lakást, heti másfél nap „kimenőt", évi 14 nap fizetett szabadságot kértek. Az ügyeletes szolgálat tehermentesítésére azt javasolták, hogy éjjel csak sürgős jelzésű orvosi vényt legyen kötelező elkészíteni és kiadni. Kérték továbbá annak a sérelmes testületi határozatnak a visszavonását, mely szerint a gyógyszertári jogosítvány iránt folyamodó segéd a fővárosban nem kaphat állást. A Testület 1893 decemberében — miután Bécsben már november 15-vel bevezették a 21 órai zárást — ezt a kérést teljesítette, és 1894. január elsején be is vezette. 55 Még egy « GYK 1893. 532. « a GYK 1893. 501. 54 GYK 1903. 244. GYK 1893. 847.
