Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 107-108. (Budapest, 1984)
TANULMÁNYOK - Kempler Kurt: A magyarországi gyógyszerészet érdekképviseleti szervei (1800- 1944)
Az országos szervezet kiépítése tehát vontatottan haladt. Az 1881. évi közgyűlés 30 újból nevet változtatott; az elnevezés „Magyarországi Gyógyszerész-egylet" lett. Ugyanakkor fogadták el az új alapszabályokat, amelyeket ugyancsak Hintz dolgozott ki. Az egylet pecsétjében a név melletti jelmondat: „Salus publica suprema lex esto". Az új alapszabályok szerint „rendes tag" a nyilvános (közforgalmú) gyógyszertárak tulajdonosa, bérlője vagy gondnoka lehetett, míg a többi gyógyszerész — tehát az alkalmazottak — „rendkívüli tag" minőségben, szavazati jog nélkül vehettek részt az egylet munkájában. A most már világosan érdekképviseleti szerv a tagdíjat is leszállította: a rendkívüli tagok évi 2 forint, a rendes tagok évi 5 forint — ha alkalmazottal működtek, évi 10 forint — tagdíjat fizettek. A vezetőség neve: központi igazgatóság, mely a közgyűlés által titkosan választott elnökből, alelnökből, pénztárnokból és titkárból állt, akik csak budapestiek lehettek; továbbá 12 fővárosi rendes tagból és a 24 járásigazgatóból. A kerületeket már megszüntették. Ekkoriban e tisztségek egyike sem járt fizetséggel, egyedül a titkár részesült az alapszabály 27.§-a alapján az „irodai költségek fedezésére a választmány által időnként meghatározandó átalányban". Minthogy a vidékiek — bár elvileg többségben voltak — nem jelenhettek meg minden ülésen, az egylet tényleges vezetése továbbra is a fővárosiak kezében maradt. Tény viszont, hogy a hetente megjelenő szaklap útján az eseményekről általánba mindenki gyorsan értesülhetett. A Zj EGYLET MŰKÖDÉSE Az érdekképviseleti munka sorából első helyen az 1876. évi XIV. törvénycikk, a közel egy évszázadon át hatályos közegészségügyi törvény előkészítése során benyújtott emlékiratot kell megemlítenünk, mely dokumentum 30 a gyógyszerészet akkori nehézségeit és kívánságait részletezte. A képviselőházhoz intézett felterjesztés terjedelmes szövegéből kiemelendők a következők: — a tudományok, főleg az alkalmazott természettudományok gyors fejlődése új igényeket támaszt a gyógyszertárakkal szemben ; — e fejlődő igények a jövedelmezőséget csökkentik: nő a gyógyszerválaszték, új műszerek szükségesek, „tetemes időáldozatokat" kénytelen hozni a gyógyszertár, ez növeli a létszámszükségletet ; —- az új berendezések költségesek; — a csomagolásra is több idő szükséges; - nő a kémiai készítmények alkalmazása, ezeket a gyógyszertárak beszerzik és így elesnek a gyártás hasznától; — a gyógyszertárakat jogtalanul megkárosítják a „gombaként terjedő", titkos szereket áruló droguisták és fűszerkereskedők. A memorandum helyesen állapítja meg, hogy a gyógyszertárak jövedelmezősége folyamatosan csökkenni fog. Ez valóban így is történt. A felterjesztést a következő kérésekkel zárták: /. Legalább egy gyógyszerész „államhivatalnoki minőségben" történő alkalmazása a minisztériumban, hasonlóan, amint az 1848-ban történt. 35 GYH 1881. 324. 36 Schédy Sándor: A magyar gyógyszerészeire vonatkozó törvények és rendelet gyűjteménye. . . Bp. 1887. 262—275
