Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 107-108. (Budapest, 1984)

TANULMÁNYOK - Kempler Kurt: A magyarországi gyógyszerészet érdekképviseleti szervei (1800- 1944)

2. Az Országos Közegészségi Tanács munkájában két gyógyszerész rendes tagként vegyen részt. 3. A gyógyszerészeti kamarákat — kötelező érvénnyel — állítsák fel. 4. Az új gyógyszertárak jogainak adományozását a lakosság létszámához kössék. Németországra hivatkoztak, ahol 8—10 ezer lélek a határ; a hazai „vagyonossági és műveltségi" viszonyokra tekintettel 10—15 ezres minimális lélekszámot kértek megállapítani azzal, hogy 5—6 ezer lakosnál is engedélyezhető lehet az új gyógyszertár, ha 10 km-es „körtávolban" nincs másik. 5. A reál- és személyjog közti különbség megszüntetését kérték ; azonban számoltak azzal, hogy ez nem teljesül. Ezért ez esetben legalább a személyes jogú gyógyszertári jogosítványok átruházhatóságát és örökölhetőségét kérték törvénybe iktatni. A felterjesztett kérelmek közül csak ez a legutolsó került bele a törvénybe; a 131.§ alapján az átruházást képesített személy esetében csak „bizonyított erkölcsi megbízhatatlanság esetén" tagadhatta meg a belügyminiszter. Később az ún. Lex Szapáryana alapján — ugyancsak az egylet felterjesztése nyomán — az elhalt gyógyszerészek özvegyeiről is lehetségessé vált a jog átruházása.

37 Az egylet ért el némi eredményt a jogosulatlanul gyógyszert áruló kereskedők, szatócsok elleni küzdelemben is. A belügyminiszter 1881-ben körrendeletben hívta fel a tiszti főorvosokat

38 arra, hogy a titkos szereket forgalmazó kereskedőket szigorúan ellenőrizzék, majd 1884-ben,

39 mivel a „visszaélések sűrűbben merülnek fel", ezt megismételte. Kötelezte a hatóságokat arra, hogy „azon alkalommal, amidőn a bolti üzletek és kereskedések, a fennálló szabály értelmében, az erre illetékes közegei által váratlanul megvizsgáltatnak, főfigyelem az ily tiltott gyógyszerek készletére fordttassék".

40 Arra is vannak adatok, hogy pl. Bács-Bodrog megyében a vizsgáló bizottságban a gyógyszerészek egylete is képviseltette magát;

11 ez nyilvánvalóan kihatott az ellenőrzés hatékonyságára. Az egylet mind az egyéni, mind a szakma összességének érdekeit a maga módján igyekezett képviselni. így pl. az 1879. évi szegedi árvíz következtében súlyosan károsult gyógyszerészek számára a hazai adományokon túl 3000 forintot gyűjtött külföldi gyógyszerészeti szervezetektől és magánosoktól; pedig a károsultak többsége nem is volt tagja, az egyletnek. A szakma egészét érintette a gyógyszerkönyv ügyének az előbbrevitele a képzés színvonalának az emelése, a kuruzslók elleni küzdelem stb. Sikerült kivívni a 6 gimnáziumot végzett gyógyszerészek számára — a gyakornoki vizsga birtokában, az egyébként csak az érettségizetteknek járó — „önkéntességet", illetőleg az ezzel járó rövidebb szolgálati időt a hadseregben. Eredményes — bár kevés — lépést tett az egylet a hazai szakirodalom alapjainak a lerakása érdekében is. Ezen, itt csak vázlatosan említett eredmények ellenére a dualizmus korszakának egésze alatt sem sikerült 50%-osnál magasabb szervezettséget elérni.

42 37 Részletesebben lásd: Kempler Kurt: Acta Pharm Hung. 50. 1980. 166—172. 38 15.370 sz. BM rendelet, kelt 1881. május 28-án. 39 5.991 sz. BM. rendelet, kelt 1884. január 26-án. 10 Részletesebben lásd: Kempler Kurt: Gyógyszerészet 1982. 161. 41 B—B. II. 224. 12 B—B. II. 367.