Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 107-108. (Budapest, 1984)
TANULMÁNYOK - Kempler Kurt: A magyarországi gyógyszerészet érdekképviseleti szervei (1800- 1944)
kérdésekkel és feladatokkal is. E társulások fejlődésének merőben eltérő irányaira jellemző, hogy míg pl. a Békés megyei Orvos-Gyógyszerész Egyesület 1898-ban közgyűlési határozattal kimondta önmaga feloszlatását, és egyidejűleg megalakították a Békés megyei Orvosszövetségct, :í " addig pl. Nagyváradon még további két évtized múltán is működött a Bihar megyei Orvos-, Gyógyszerész és Természettudományi Egylet, 31 melynek gyógyszerész tagjai többnyire a területi gyógyszerész-egyletnek is tagjai voltak. A vidéki orvosgyógyszerész egyletek száma a millenium idején 26 volt. 32 AZ ORSZÁGOS EGYESÜLET SZERVEZÉSE A központi vezetés a területen élő gyógyszerészekkel való ellentét felismerése után már az 1873. évi közgyűlésen tucatnyi vidéki gyógyszerészt választatott a vezetőségbe. Ez azonban csak látszat-gesztus volt, hiszen az ügyek tényleges vitele a budapesti elnök, alelnök és titkár kezében volt és maradt. A következő évben bevezették a decentralizációt : a vidéki szervezetek kialakítását és viszonylagos önállóságát. Az országnak kerületekre és járásokra való felosztásáról már szóltunk; itt ezt azzal kell kiegészítenünk, hogy ezek nem egyeztek a közigazgatási egységekkel. Mindegyik élén a tagság által választott igazgató, helyettes igazgató és titkár állt. Ezzel sikerült a fiatal egyletet a felbomlástól megmenteni. 1874 nyarán alakult meg a III. kerület 4. járása Debrecenben; ennek körülményeit részletezve, betekintést nyerhetünk a szervezés nehézségeibe. Erre annál is inkább lehetőségünk nyílik, mert a részletekről bőséges irodalmi források állnak rendelkezésünkre. Előre kell bocsitanunk, hogy a debreceniek képviselői — említettük, hogy itt 1861-ben testület alakult — részt vettek az országos egylet megalakításában. Hazatérve, a pesti eseményekről tartott beszámolóhoz hozzáfűzték aggályaikat : „bármennyire helyesli is elnök az összes tagtársakkal együtt" ezt a szervezést, tart attól, hogy „testületünk némely tagja ezen kétfelé való fizetés miatt nem fog-e inkább megveti ni óhajtani az eddig oly barátságos és támogató egyetértésben fenntartott testületünktől ?" A jelenlévők egyhangúlag saját testületük fenntartása mellett foglaltak állást azzal, hogy a tagok „személyes tetszésére bizatik" az országos szervezetbe való belépés. Kompromisszumként a debreceni testület jogi tagságként vállalta két tagdíj — évi 40 forint, akkoriban több, mint egy havi fizetés — anyagi terhét. Ez a tagdíj a kis gyógyszertárak jövedelmi viszonyaihoz mérten magas volt. Ehhez járult a fővárosi utak költsége. E megbízást illetve résztvételt egyébként is csak olyan tulajdonos vállalhatta, akinek alkalmazottja volt; ez is az önálló gyógyszerészek többségét kitevő kis egzisztenciák, az egyedül dolgozók érdektelenségét növelte. így történhetett, hogy a debreceni szervezetből a már belépett tagok közül is akadt, aki kilépni szándékozott. 33 1875-ben a Gyógyszerészi Hetilapot az egylet hivatalos lapjává nyilvánították, így került fel a június 22-i lapszám címoldalára, hogy az ,,az Altalános magyarországi gyógyszerészegylet szakügyeinek közlönye". A tagok száma abszolút számban ugyan növekedett, hiszen ekkoriban már, az 1873. évi gazdasági válság után, évi átlagban mintegy 20 új gyógyszertár létesült az országban, azonban a szervezettség nem javult: a tagok száma 1879-ben sem haladta meg a gyógyszertár-tulajdonosok 40%-át. 34 30 GYH 1898. 92. 31 Népegészségi Országos Nagvgvülés Munkálatai. Bp. 1918. 24. 32 Gyógyszerészi Almanach (Bp.) II. 1896. XI—XII. 33 A Debreczen—Biharmegyei i. m. 93. 31 B—B. II. 313.
