Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 107-108. (Budapest, 1984)
TANULMÁNYOK - Kempler Kurt: A magyarországi gyógyszerészet érdekképviseleti szervei (1800- 1944)
megfelelően. A bajok gyökerét egyébként abban látta, hogy egyetlen orvos nem elég egy gyógyszertár fenntartásához. Ebben olyannyira igaza volt, hogy c megállapítás ma is érvényes. Ezen azonban sem az egylet, de még a minisztérium sem tudott — akkoriban sem — segíteni. így azután válasz nélkül ad acta tették az ügyet. Az országos egyletnek a fővárosi tulajdonosokkal, azok érdekeivel azonosult orientációját egyébként az is biztosította, hogy az országos egylet 1872-től 1918-ig működő elnökeinek többsége megtalálható a testület elnökeinek névsorában: valamennyien fővárosi gyógyszertárak tulajdonosai voltak. Mindez persze azon a nevezetes napon: 1872. május 6-án még messze nem volt előre látható; bár némi figyelmeztetést jelenthetett, hogy mindössze 91 gyógyszerész mondta ki a megalakulást. A következő — 1873. évi — közgyűlésen még kevesebben jelentek meg: mindössze 71 személy. Igaz, ez az akkor dúló kolerajárvány terhére is lenne írható, ha a későbbiek nem igazolnák az érdektelenséget. Az érdektelenség kezdeti oka — hiszen akkor még n CT m tudhatták, hogy elégedetlenek lesznek az érdekképviselettel — az, hogy mire az egylet megalakult, a politikai enyhülés lehetővé tette vidéken is mind több egylet megalakítását. így azok a gyógyszereszek, akik szívükön viselték szakmájuk sorsát, érdeklődtek a tudomány haladása iránt, természetüknél fogva az átlagosnál aktívabbak voltak, az ehhez szükséges egyesületi kereteket szűkebb hazájukban is megtalálhatták. A vidéken szervezett egyesületek közül legrégebbi a miskolci — később Borsod megyei— orvos-gyógyszerész társaság, mely még 1847-ben alakult.1 ' Alig egyéves működés után a szabadságharcot követően elhalt ugyan, de 1861-ben újjáalakult.' 27 Ugyanebben az évben alakult meg a Debreceni Gyógyszerész Testület; az alapítók a korábban kért engedélyt erre csak ekkor kapták meg. Öi évvel később e szervezet a Bihar megyei gyógyszerészek csatlakozásával létszámában és nevében egyaránt bővült. 28 A hatvanas években többféle alakultak hasonló szervezetek. 29 E társulások összetétele meglehetősen heterogén volt: a többséget kitevő orvos-gyógyszerészi összefogás mellett helyenként a természettudományos képzettségű egyéb foglalkozású értelmiséget is felölelte. E tömörülések célja a szakmai művelődés lehetőségeinek a kiterjesztése mellett az önművelés alapjainak a megteremtése is volt. Tudnunk kell, hogy akkoriban a Természettudományi Társulat (a mai TIT elődje) nemcsak népművelési, ismeretterjesztő, felvilágosító teendőket látott el, hanem — talán elsősorban — átvállalta az Akadémia feladatait a természettudományos kutatások irányításában, minthogy az MTA főleg humán tudományokkal foglalkozott. Ebben a jelentős feladatban bizton támaszkodhatott a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók éves vándorgyűléseire; ezeknek programjában a tudomány szervezésének kérdései is helyet kaptak. Itt nem kevés gyógyszerész szerepelt. Említettük, hogy az országos egylet életrehívásának is ez volt a fóruma. Mindezek ismeretében már nem szorul bővebb bizonyításra, hogy az említett társulások a kiegyezés előtt és után egyaránt tudományos végvárak voltak; ugyanakkor nem tagadható, hogy helyenként a hazafias érzelmek táplálásának a jegyeit is magukon viselték. Ez azonban nem jelenti azt, hogy esetenként nem foglalkoztak sajátos érdekvédelmi 26 Fürész J. : Szemelvények a 86 éves egyesületünk múltjából. Borsod-Miskolci Orvos—Gyógyszerész Egyesület Évkönyve 1933/34. 77. 27 Gyárfás Ágnes: Borsodi Szemle 1976. 4. 57—59. 28 A Debreczen—Biharmegyei Gyógyszerész Testület... története. Debrecen, 1882. 41. 29 Bánóné—Zalai i. m. 28—31.
