Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 107-108. (Budapest, 1984)

KÖNYVSZEMLE - Tacuinum sanitatis (Rákóczi Katalin)

nyújthatnak a mai angol olvasó, történész számára. A régi angol utazók olykor lesújtó, de értő, igaz képet festettek Magyarországról, és érdeklődésük, olykor rokonszenvük is egyértelműen megnyilvánult. A mai történész (vagy csak Spillane?) azonban, úgy tűnik, érdektelenséggel nézegeti e képet. A szerző R. Bright könyvének részletező és korrekt ismertetését egy korabeli kritika (Edinburgh Review, 1818) gondolatával zárja: .,A kritikus — írja Spillane — úgy vélte, hogy a könyv legsikeresebb része a Bécsről szóló két fejezet lesz. Úgy hiszem — teszi hozzá —, hogy a mai olvasók többsége is oszthatja a (régi) kritikus véleményét." (192. old.) A további tájékozódást elősegítik a fejezetek végén található bibliográfiák. Sajnos azonban az Edward Browne-ról szóló fejezet végéről hiányzik az irodalomjegyzék, a Richard Bright-ra vonatkozó irodalom felsorolásából pedig Jeszenszky Géza már említett értékes tanulmánya kimaradt. Mindezen apró (és néha fájó) észrevételek ellenére, úgy vélem, Spillane könyve igen jól használható, érdekes olvasmány, elsősorban művelődéstörténészek számára értékes útmutató. Szlatky Mária Tacuinum sanitatis. Vollständige Faksimileausgabe im Originalformat des Codex 2396 der Österreichischen Nationalbibliothek. Kommentar von Joachim Rössl, Heinrich Konrad. Graz, Akademische Druck- und Verlagsanstalt, 1984. 183 S. A tacuinum sanitatis (tanítás a helyes életmódról) első kéziratai a XI. században keletkeztek. Szerzői arab orvosok voltak (lásd. Comm. Hist. Artis Med. 93—96 (1981). 255—256. p.). Az első latin nyelvű fordítások már a korai középkorban megjelentek Európában. A fordítók és másolók az arab mintától eltérően sokszor illusztrálták a kódexeiket. Az Osztrák Nemzeti Könyvtár tulajdonát képező kódex az 1500-as években, Velencében íródott, és e műfaj elég késői képviselőjének számít. Feldolgozására egyrészt orvostörténész vállalkozott, aki a tartalmi ismérvek alapján keresett választ a materia medica, az indikációk stb. kérdésére, hogy ezek alapján elhelyezhesse a már feldolgozott tacuinumkódexek sorában. A másik feldolgozó művészettörténész, aki a miniatúrák és illusztrációk, az anyag elrendezése alapján annak művészi értékét tárta fel. A kétnyelvű — latin és német — fakszimile kiadáshoz fűzött kommentár az egyes fejezetekhez kapcsolódik, amelyeknek anyaga a sex res naturales elvét követi. Ez a felosztás az első szerzőig, Ibn Botlanig vezethető vissza. Ez a kódex kulcspozíciót tölt bc a rövidített, illusztrált és a terjedelmes, de illusztrálatlan kódex-családok meghatározásában. A feldolgozást modellnek tekinthetjük. Külön figyelmet érdemel a materia medica fejezet, amely alaposabb felkészültséget igényel. Ez teszi lehetővé a konkordancia-táblázatok elkészítését. Amint a legtöbb kézikönyv, ez is utal arra az olvasórétegre, amelynek íródott. Laikusoknak, de elsősorban nőknek készült ez a kódex, főúri hölgyeknek, a patrícius asszonyoknak, akiknek feladatköréhez tartozott a család körüli egészségügyi teendők ellátása. Ezt bizonyítják az indikációk is, amelyek a mindennapi életben előforduló kisebb problémákhoz adnak útmutatást és nem akarnak a betegségek szakszerű gyógyításához képesíteni. A regiszterek megkönnyítik az alaposabb tájékozódást: a növények, állatok, ásványok és egyéb anyagok latin és német elnevezését, az indikációkat, ártalmas mellékhatásokat valamint ez utóbbiak elkerülésének lehetőségeit tartalmazzák. Rákóczi Katalin