Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 107-108. (Budapest, 1984)

KÖNYVSZEMLE - Spillane, John D.: Medical Travellers (Szlatky Mária)

Itáliáig egészen a 14. századig visszamenően tárja fel egyes uralkodóházak illatszer vagyonát. Összességében a tudománytörténet, a művészettörténet és a kultúrtörténet példamutató ötvözetének tekinthető ez a mű. A mű címe még rövid magyarázatra szorul. Ugyanis a „pomum ambrae" középkori német neve a Bisamapfel, ami kenőcs- vagy gyantaállományú kisebb-nagyobb illatos golyócskákat jelent. Ezeket a drága illatszereket tartották a művészi értékű tartályokban, vagy a keményebb állományúakat láncként a nyakban hordták. Pontos és részletes lelőhely-, forrás-, irodalom- és névmutató zárja a kötetet. Grabarits István Spillane, John D.: Medical Travellers. Oxford, Oxford Univ. Press, 1984. 236 p. A szinte áttekinthetetlenül gazdag 17—19. századi angol útleírás irodalom egyik fejezetét dolgozza fel J. D. Spillane nemrégen (1984) megjelent „Orvosutazók" című könyvében. Csupán olyan műveket ismertet, amelyek szerzője orvos volt, és akik utazásukról külön, nyomtatásban is megjelent műben számoltak be. E szigorú válogatási szempontok érvényesítésével tíz szerző l-l műve kerül bemutatásra e kötetben, ám a kép, amelyet kapunk, így is nagyon változatos és gazdag. J. D. Spillane a kötethez írt értékes bevezető fejezetben először áttekintést ad azokról az orvos utazókról, akik valamilyen okból kimaradtak a kötetből (Oliver Goldsmith, John Bell és mások), majd sorban bemutatja a műben szereplő szerzőket. A továbbiakban külön fejezetekben (2—11.) ismerteti az egyes szerzők életrajzát, utazásuk történetét és az általuk írt és közzétett művet. A legtöbb fejezet végén az útleírás szerzőjére és egyéb munkásságára vonatkozó részletes bibliográfiát is találunk. A kötet szerkesztési elve időrendi s mintegy 200 éves időtartamot ölel fel. A legkorábbi útleírás a 17. század 2. feléből való (Edward Browne, 1668—69), az utolsó pedig 1863—64-ből származik (T. Hodgkin). Az útleírások fele (5) a 18. századból való. Földrajzi szempontból igen változatos képet kapunk; Európát, Amerikát, Ázsiát és Közel-Keletet, Kínát, Marokkót, Albániát stb. járták be és ismertették könyveikben az angol orvos-utazók. Olvashatunk e kötetben T. Smollett franciaországi és itáliai útjainak híres-hírhedt leírásáról, (1763—65), A. Hamilton ugyancsak nevezetes amerikai útleírásáról (1744), John Bell Oroszországban és Kínában tett utazásáról (1715—37), vagy Clarke Abel útjáról Kínában (1816—17), Thomas Hodgkin élményeiről Marokkóban (1863—64). A kötetben ismertetett utazók közül ketten Magyarországon is jártak: Edward Browne 1668—69-ben, Richard Bright 1814—15-ben. Tapasztalataikról mindketten terjedelmes műben számoltak be. (Browne: A Brief Account of some Travels in Hungária..., 1673.: Bright: Travels from Vienna through Lower Hungary... 1818.). A magyar olvasók, történészek előtt mindkét mű ismeretes, néhány részletük fordításban is megjelent Szamota István : Régi utazások Magyarországon, 1891.; Haraszti—Pethő: Útikalandok a régi Magyarországon, 1963.). Művelődéstörténeti jelentőségüket legalaposabban Jeszenszky Géza mérte fel az Orvostörténeti Közlemények Suppl. 6. (1972) kötetében megjelent angol nyelvű tanulmányában. (Medical and Sanitary Conditions in Hungary as seen by British Travellers 1790—1848.) J. D. Spillane azonban természetesen nem a magyar művelődéstörténet szemüvegén keresztül vizsgálja e műveket, hanem abból a szempontból, hogy milyen érdekességet