Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 107-108. (Budapest, 1984)

KÖNYVSZEMLE - Smollich, Renate: Der Bisamapfel in Kunst und Wissenschaft (Grabarits István)

tartalmaznak. A gyógyítás és a gyógyszerészet itt is, mint sok más helyen, a kolostorban kezdődött és csak fokozatosan került a világiak kezébe. Amikor a 13—14. sz. fordulóján a polgári város általában kezdett függetlenné válni a rendház főapátnőjétöl, akkor vette át fokozatosan az egészségügyi feladatok megoldását is. 2. Először a 15. sz. végén foglalkoztak a gyógyszerészet ügyével a közegészségügy keretében, de konkrét lépésekre csak a 16. sz.-ban került sor, mert korábban a céhek elsősorban hatalmuk megerősítésével voltak elfoglalva. 3. A 16. sz.-ban hozott közegészségügyi törvények a város egészségügyi problémáinak megoldását célozták. Az 1553-as, gyógyszerészekre vonatkozó rendeletet időről időre módosították, hogy jobban megfeleljen az igényeknek. 4. A gyógyszerész-foglalkozás valószínűleg a 15. sz. folyamán alakult ki. 5. Az árukészlet alapján a 15. sz. végéig aligha lehetett megkülönböztetni a gyógyszertárat és a fűszerkereskedést. A specializálódás a késő középkorban történt. 6. A zürichi gyógyszerészek a 14. és 15. sz.-ban elsősorban kereskedelmi vállalkozók voltak. Mint nagykereskedők tekintélyes vagyont gyűjtöttek, melynek köszönhetően szociális presztízsük és politikai befolyásuk megnőtt. A gyógyszertárak csak egy részét képezték jövedelemforrásaiknak. 7. Ezek a gyógyszerészek, pontosabban gyógyszertár-tulajdonosok az elit polgársághoz tartoztak. Vezető társadalmi és politikai helyzetük azonban kizárólag anyagi helyzetüknek volt köszönhető és nem annak a ténynek, hogy gyógyszerészek voltak. A 15. sz. végén és a 16. sz.-ban teljesen befejeződött a gyógyszerészi hivatás specializálódása Zürichben. Ezzel párhuzamosan elvesztették a zürichi hierarchia csúcsán korábban elfoglalt helyüket. Végezetül a szerző közli a zürichi gyógyszertárak helyét, alapítási évét és tulajdonosainak nevét a 14 —18. sz.-ig, valamint a zürichi gyógyszerésztörténet legfontosabb forrásait a vonatkozó részek teljes szövegével (225—285 p.) és gazdag bibliográfiát ad. A kötetet névmutató zárja. Erdély iné Kovács Nóra Smollich, Renate: Der Bisamapfel in Kunst und Wissenschaft. Stuttgart, Deutscher Apotheker Verlag, 1983. 342 S., 121 Abbild. A „Quellen und Studien zur Geschichte der Pharmazie'" sorozat 21. köteteként látott napvilágot Renate Smollich kitűnő tanulmánya az illatanyagok történetéről, azok szerepéről a művészetben és a tudományban. Ez a vaskos kötet mind tudománytörténeti, mind művészettörténeti szempontból figyelemre méltó. Elsősorban gyógyszertörténeti munka. A gyógyászatban valaha is használt illatos anyagokkal foglalkozik. Ezek száma viszont nem kevés. Közülük kerültek ki a vallási szertartások és a kozmetikumok illatos anyagai is. Valahol közös a használati céljuk is. Nagyon szerencsésnek mondható, hogy a szerző a gyógyszertörténet oldaláról közelíti meg az illatok jelenségét és vizsgálja azok szerepét az egyes kultúrkörökben (Kína, Kelet, arabok, Európa stb.), néprétegeknél és vallásokban (Talmud, Korán, Biblia stb.). így mindig tárgyszerű marad, nem bonyolódik misztikus dolgok belemagyarázásába. Az illatszertartók művészettörténeti értékelésénél hasonlóan jár el. Bemutatja Nyugat-Európa számos múzeumában őrzött, nemesfémből és drágakövekből készült művészi megmunkálású illatszertartókat. 121 fényképen mutatja be azokat. Az illatszerek értékmérő és gazdasági szerepéről külön fejezet szól, amelyben Angliától