Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 107-108. (Budapest, 1984)

KÖNYVSZEMLE - Schwann, Hannelore: Friedrieh Louis Hesse (1849—1906). Ausgewählte Texte (Rákóczi Katalin) - Simon, Mikulas: Die soziale Stellung der Apotheker in der Zürcher Stadtgesellschaft in Mittelalter und früher Neuzeit (Erdélyiné Kovács Nóra)

Hahnemann gyógyítási eljárása két hipotézisen alapszik: 1. Minden hatásos gyógyszer az emberi testben egy sajátos betegségformát hoz létre, mely annál kifejezettebb, minél hatásosabb a gyógyszer. 2. Az ember utánozza a természetet, amely néha egy krónikus betegséget egy másik által gyógyít meg, és alkalmazza a gyógyítandó betegségre azt a gyógyszert, mely egy másik hozzá leginkább hasonló mesterséges betegséget idéz elő, és az fogja meggyógyítani. ,,Similía similibus curentur." Ez a két elmélet serkentőleg hatott az orvostudomány fejlődésére. Ebben a dinamikus fejlődési folyamatban a Brownianizmus mint forradalom a homeopathia mint reformáció értelmezhető. Marosné Lugosi M évi a Schwann, Hannelore: Friedrich Louis Hesse (1849—1906). Ausgewählte Texte. (Sudhoifs Klassiker der Medizin. Neue Folge. Bd. 4. Hrsg. A. Thorn, D. Tutzke, I. Jahn.) Leipzig, Johann Ambrosius Barth Verlag, 1984. 145 S., 35 Bilder. 1884 októberében megnyílt a lipcsei egyetem fogorvosi intézete, amelynek első igazgatója F. L. Hesse volt. Ebben az időben már Berlinben, Halléban és Würzburgban működtek hasonló intézetek. Az új gépek, anyagok, technológiák megváltoztatták a fogorvoslás gyakorlatát, az orvos célja az volt, hogy a beteg fogat megmentse. A szakszerű fogkezelés igénye már nemcsak a polgárságnál, hanem a társadalom minden rétegénél jelentkezett, sokszor profilaktikus jelleggel, így a fogorvosképzésre is új feladatok hárultak. Ki kellett szorítani a még szép számmal működő fogsebészeket, technikusokat, borbélyokat és egyéb, szakképzésben nem részesült sarlatánokat, és új ismeretekkel felvértezett fogorvosokat kellett a helyükre állítani. F. L. Hesse alapos elméleti és gyakorlati felkészültséggel rendelkezett, amely ismereteket amerikai útjai során még tökéletesített. 1882-ben Lipcsébe visszatérve, magánpraxist nyitott, és hamarosan nagy elismerést könyvelhetett el. Első intézete mintául szolgált az egyetemi intézetnek. Változatlanul a gyakorlati fogorvoslást és fogorvosképzést tekintette hivatásának, és csak mellékesen foglalkozott kutatással, bár anatómiai, fiziológiai ismeretei ezt lehetővé tették volna. Külön érdeme, hogy az egyszerű, szegény emberek kezelését és gyógyítását ugyanolyan következetességgel látta cl utolsó éveiben, mint pályája elején, és ugyanúgy szorgalmazta a szervezett fogorvosi ellátást, mint a fejlesztést és haladást az intézetében. Kortársai közül említést érdemel E. Albrecht, F. Busch, W. D. Miller, J. Parreidt, W. His, C. Ludwig, akiknek publikációi meggyőznek bennünket arról, hogy hasonló célokért és együtt küzdöttek Hessével. Rákóczi Katalin Simon, Mikulás: Die soziale Stellung der Apotheker in der Zürcher Stadtgesellschaft in Mittelalter und früher Neuzeit. Stuttgart, Deutscher Apotheker Verlag, 1983. S. 289 A „Gyógyszerésztörténet iforrások és tanulmányok" c. sorozat (R. Schmitz, Marburg) 24. kötete M. Simon műve. A szerző alapos és körültekintő kutatást végzett annak érdekében, hogy fényt derítsen a gyógyszerészek társadalmi helyzetérc Zürich városában a középkorban és az újkor elején. Eredményeit az alábbiakban foglalja össze: 1. A gyógyszerészhivatás kialakulására vonatkozó adatokat a zürichi források nem