Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 107-108. (Budapest, 1984)
KÖNYVSZEMLE - Schwanitz, Hans Joachim: Homöopathie und Brownianismus 1795—1844 (Marosné Lugosi Márta)
csak vallási keretben mutatják a testi fogyatékosokat, a modern korok plakátjai, bélyegei már karikaturisztikus vonásokat is felmutatnak. A kötet igen részletes irodalomjegyzéket közöl, amely további feldolgozásra serkent. Rákóczi Kata/in Schwanitz, Hans Joachim: Homöopathie und Brownianismus 1495—1844. Stuttgart — New York, Gustav Fischer Verlag, 1983. 202 S. Ebben a munkában azt vizsgálja a szerző, hogy az 1795—1844 közötti időszakban Németországban hogyan hatott a Brownizmus és a homeopathia elmélete a gyakorló orvostudomány fejlődésére. A vizsgálat Németország legrégibb folyóiratának; C. W. Hufeland: „Journal der praktischen Arzneykunde und Wundarzneykunst"-jának alapján történt. A gyakorló orvosok általában az orvoslás tudományát a gyakorlati tapasztalatok alapján építették fel. A kóresetek tanulságai a nosologikus rendszert kiegészítették. Tehát a megismerés és tapasztalatok alapján kívánták megalapozni az orvostudományt. A Brownizmus elmélete akkor terjedt el Németországban, amikor az orvosok kezdték átvenni a tudománynak kanti értelmezését. így lett a Brownizmus az orvostudomány első filozófiai rendszere. A skót John Brown 1772-től fejtette ki elméletét Angliában. 1780-ban publikálta rendszerét „Elementa medicináé" címen kiadott könyvében, mely 1795-ben jelent meg német fordításban. Brown elmélete szerint az életet a holt anyagtól az különbözteti meg, hogy abban a külső „működések" és a belső „teljesítmények" által életjelenségek jönnek létre. Külső működések: a hő, élelem, levegő stb. Belső teljesítmények: izomkontrakciók, érzékelések, gondolatok, érzések. A szervezet tevékenysége ingerelhetőségen alapszik, amelyre ingerek hatnak és izgalmat hoznak létre. A szervezet erősen, normálisan vagy gyengén reagál az ingerekre. A hatás az izgalom, mely az „élet valódi oka". Ha ez túl erős vagy túl gyenge, betegség jön létre. Az egészséget egy mértékletes izgalom okozza. Brown elmélete szerint egészség és betegség többé nem qualitative, hanem csak quantitative különböznek egymástól. A homeopathia mint a Brownianizmus reakciója rekonstruálható. Hahnemann a tiszta megismerés és a tapasztalatok pontos leírásának volt a híve. Mivel semmi általánosítást nem engedett meg, elmélete a mai napig mentes maradt a meghamisítástól. Hahnemann elméletét Hufeland említett újságjában közölte a gyakorló orvosokkal. Elméletének lényeges szempontjait az alábbiakban foglalhatjuk össze. Hahnemann kérdésesnek tartja a gyógyszereknek állatkísérletekben történő megvizsgálását, mivel az emberi és az állati szervezet nem analóg. A gyógyszerek botanikai rokonságát vizsgálva arra az eredményre jut, hogy az egy nemhez tartozó növények hatása is általában hasonló. De erre biztosan alapozni a gyógyszerhatás megítélését nem tanácsos. „Nem marad más számunkra, mint a konkrét megtapasztalás az emberi testen" — állapítja meg. Mivel egy betegség megfigyelésénél nem dönthető el biztosan, hogy a fellépő tünetet betegség vagy a gyógyszer okozza, illetve, melyik tünet a betegség, melyiket lehet a gyógyszerhatásnak tulajdonítani, ezért a gyógyszerhatás megfigyelését egészséges emberen kell elsősorban elvégezni. Hahnemann szerint három lehetősége van a gyógyszerhatásnak: 1. A gyógyszer megszünteti a betegség okozóját, 2. elnyomja a betegség tüneteit, 3. specifikusan hat.
