Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 107-108. (Budapest, 1984)

KÖNYVSZEMLE - Krähe, Johannes: Die Diskussion um den ärztlichen Kunstfehler in der Medizin des neunzehnten Jahrhunderts (Rákóczi Katalin) - Kuhlen, Franz-Josef: Zur Geschichte der Schmerz-, Schlaf- und Betäubungsmittel in Mittelalter und früher Neuzeit (Kapronczay Katalin)

206 Comm. H isi. Artis Med. 107—108 (1984 i hoz hasonló értelemben. A fogalom köre azonban ekkoriban még igen tág volt, s valódi tartalmát mindig csak az adott kórleírás határozta meg. Noha a skorbut fogalmát a humorálpatológia hozta létre és a 19. század közepéig csak e szemlélet alapján értelmezhetjük, helyes terápiája már jóval korábban kialakult — citrusfélék gyümölcsének nedvét alkalmazták ellenszereként —, ez esetben sem volt tehát összhang elmélet és gyakorlat közt. A kór valódi természetét csak századunk elején fedezte föl A. Holst és Th. Fröhlich, s csak ekkor nyert magyarázatot a már több évszázados gyógymód. Az alapos és körültekintő kutatásra támaszkodó tanulmány, amelyet irodalomjegyzék s a ma skorbut néven ismert betegség egykori neveinek szótára egészít ki, úgy látszik, mindent elmond tárgyáról, amit lehet s érdemes. Magyar László Krähe, Johannes: Die Diskussion um den ärztlichen Kunstfehler in der Medizin des neunzehnten Jahrhunderts. Zur Geschichte eines umstrittenen Begriffes. (Marburger Schriften zur Medizingeschichte, Band 13). Frankfurt am Main, Verlag Peter Lang, 1984. S. 149. A szakirodalom és a napi sajtó gyakran foglalkozik az orvosi tévedésekkel, bár a fogalom pontos meghatározására eddig nem vállalkozott senki. A szerző megállapítja, hogy V. Károly az 1532. évi birodalmi gyűlésen Regensburgban, a Constitutio Criminalis Carolinában elsőként beszél az orvosi tévedés jogi következményeiről, és ezeket pontosítja. 1797-ben fordul elő első ízben a német szakirodalomban a „Kunstfehler" (műhiba) kifejezés. A 19. században az orvosok és jogászok között élénk vita bontakozott ki az orvosi tévedés mibenlétéről és annak jogi következményeiről. Háttere az a felismerés volt, hogy a természettudományok: biokémia, farmakológia, patofiziológia stb. és a medicina összefüggnek, a természettudományos eredmények és felismerések jelentősen segítik az orvost gyógyító munkájában. A szerző a történeti fejlődést áttekintve elemzi a „Kunstfehler" szót, és megállapítja, hogy a szó nem fedi a fogalmat, helyette „kezelési hiba, terápikus tévedés, profilaktikus műhiba" vagy hasonló elnevezést ajánl. Felhívja a figyelmet, hogy a kutatást a „profilaxis" irányában kell folytatni. Rákóczi Katalin Kuhlen, Franz-Josef: Zur Geschichte der Schmerz-, Schlaf-und Betäubungsmittel in Mittelalter und früher Neuzeit. Stuttgart, Deutscher Apotheker Verlag, 1983. 445 p., 24 ill. A fájdalomcsillapítók, altatók és kábítószerek iránt az utóbbi időben igen élénk az érdeklődés. Oka a 60-as évek óta egyre emelkedő kábítószerfogyasztás lehet. Ennek kapcsán fokozottabb érdeklődés nyilvánul meg aziránt, milyen módon és mértékben alkalmazták a múltban ezeket a szereket. A fenti mű elsősorban az altató, fájdalomcsillapító és kábítószer használatát és a vele kapcsolatos visszaéléseket írja le a középkorban és az újkor kezdetén. Ezzel egyidejűen megismertet az álom és a fájdalom jelenségének korabeli magyarázatával, a változó teóriákkal. Igen fontos az adott korok műveltségi, vallási, szociális körülményeinek vizsgálata is, amelyek a boszorkányhit magyarázatát is adják. Ezenkívül a boszorkányok és a különféle gyógyszerészeti produktum („varázsitalok", altató és bódítószerek) közötti