Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 107-108. (Budapest, 1984)
ADATTÁR - Grabarits István: Fialowski Lajos, Melius Péter Herbáriumának első kutatója
Uzsendov ( Urzendow), és Syrenski nagyobbrészt szintén Lonicerus, tehát Me/ius kútfeje után dolgoztak ! És Cservjakovszki az ő müveikben foglalt növényneveket közli lengyel és latin nyelven és meg is állapítja. Új világ tárult föl előttem, a mely munkám fáradalmait, annyiszor hasztalan fáradalmait el feledt et é velem. Hogy a következő lapokon közlött növénynevek meghatározását végezhetem, épen a nevezett műnek köszönhetem. Még csak azt kell kimutatnom, milyen eljárást követek a jelen munkában. A meghatározást mindenek fölött a Melius-Lonicerus-féle leírás és a Lonicerus-féle fametszet alapján kezdem meg, s úgy vetem egybe a classical művek magyarázóinak, a humanisták, és végre Cservjakovszki megfejtéseivel. Ha az összes meghatározások megegyeznek, a hely kímélése czéljából csak Lonicerusra hivatkozom. Azon esetben, ha a meghatározások eltérnek, szükségesnek tartom a kútfők idézését. Tulajdonképen való czélomnak megfelelőleg azon növényt, melyet Meliusénak ismerek föl, ritkítva irom." (Kiemelések Fialowskitól). Módszerét azóta sem követte senki. Pedig azon megállapítása, hogy Melius művének alapforrása Lonicerus könyve, az irodalomból 1885 óta ismeretes. 15 Melius a fás növényekről igen szűkszavú kivonatolást készített. Mint tudjuk, később egyre bővült fejezeteinek terjedelme. Fialowski e rövid cikkelyekben hat helyen mutatta ki Melius saját betoldásait. Ezek a következők : De malo Cydonia: „Te paraszt ember süsd meg és úgy egyed az zabá/ódás után." De Olíva: „Az levelét ha borban egy hétig áztatod az után az succusát vészed, kifacsarod, igen jó var ellen, vért állat, szemet tisztít, folyó fület gyógyít." De Pruno: „Azért, míg nyers az kökény, szed meg, ugyan azon haszna ha meg töröd, az borban veted. Ha az nyarlot bort két őreiig erőssen zúrbolod, az után négy pint vizet tölez belé az nagy hordóban, két süeg fövént, az kisebb hordóban egy fHeggel, zárd bé a száját, meg gyógyul" De Prunis: „száraz violát". Egy recept komponenseit növelte ezzel Melius. De Musco: „Te is kösd a sebre, tóid orrodban az fa mohot vért állat, belső véredet meg állalytya ha megiszod." De Cedro: „Cédrus az az, Mag termő magas és ió szagú Juniperus, ez oll van mint az magas gyalog fönnyű czak hogy erős fa. Mint az Lutz fonnyű ollyan fel nő, de szinten ollyan mint az magas gyalog fönnyű. Az Isten hazát á Salamon templomát ezzel bélettéc meg; David király ebből czináltatott volt hazat; iő szagú mint az fönnyű mag." Fialowski kéziratában egyrészt ez a szövegnyomozás a legfigyelemre méltóbb. Eddig ismeretlen ís volt előttünk és azóta sem választotta senki ezt a kutatási módszert. Igen jelentős másrészt a növények neveinek fajok szerinti leírása. Igaz, hogy Gombocz Endre, kiváltképpen Szabó Attila hasonló eredményekre jutott, mégis Fialowski — az elsőségen kívül —• alapossága és hatalmas tudása kitűnik ebből is. Táblázatba foglaltuk annak a 41 növénynek a rendszertani nevét - a Herbárium első 41 fejezetének fás növényeit —, amelyeket Fialowski kézirata tartalmaz. Összehasonlításul feltüntetjük Gombocz Endre és Szabó Attila eredményeit. Fialowski azonban nemcsak a címszavak, illetve leírások növényneveit adja meg mai néven, hanem az „orvosszerek", azaz a gyógyszerek komponenseinek növényeit is azonosítja. A fás növények között a rövid cikkelyek miatt ezek kevés számban fordulnak elő. 15 MTA Mathemaiikai és Természettudományi Osztályának Értesítője. II. köt. 1884—85. 19—22.; Természettudományi Közlöny. XXIV. 1892. 270—271.
