Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 107-108. (Budapest, 1984)

ADATTÁR - Grabarits István: Fialowski Lajos, Melius Péter Herbáriumának első kutatója

désre vezet, hogy Melius Herbáriuma Lonicerus Ádám latin fűvészkönyvének, Dioskorides, Galettos, Theophrastos, Plinius, Columella, Fuchsins, Ruelliits, Lonicerus János, Tragus, Mathiolus munkáinak, Loincerus Adám német fűvészkönyvének adataival és saját megjegyzéseivel bővített kivonata. Ennélfogva tulajdonképpen való föladatunknak megoldására is a történelmi összehasonlítás útját fogjuk választani. Mivel a Herbárium Lonicerus Adám (lásd életrajzi s irodalmi viszonyait az I-ső részben) latin fűvészkönyvének kivonata, amiről már a czikkek egymásutánja is tanúskodik, azért az egybevetést a közlött görög—latin növénynevek, különösen pedig a műben közlött fametszetek alapján úgy végezzük, hogy Lonicerus kútfőire visszamegyünk. Ezek kétfélék, egyrészt a classical írók, másrészt a humanisták füveskönyvei. A classictts írók munkáiban foglalt növényeket több újabbkori tudósnak sikerült meghatározni; kivált Sibthorp, Sprengel, Fr aas és Heldreich tűnnek ki. A humanisták füveskönyveinek alapja Dioscorides lévén, a megfejtés, úgy látszik, egyszerűen az előbb említettekből végezhető. Azonban ez csak kevés esetben vezet helyes eredményre. A humanisták t.i. mohón ragadták meg a classical írók műveiben fölhalmozott kincseket, de eredetüket nem igen kutatván a legtöbb esetben azt hitték, hogy a régiek növényei nálunk is megvannak. így történt, hogy a classicus neveket, melyek nagyobbára csak Dél-Európai fajokra illenek, a Közép-Európaiakra ruházták. Még hozzá minden egyes írónak más a véleménye, úgy a fölismerés nagyon megnehezül. Szerencsének mondhatjuk, hogy a legtöbb esetben a belemagyarázott növény rajzát is közlik; de a fametszetek néha oly gyarlók, hogy a fölismerés nem mindig sikerül. Ezen nehézségeket már a 16. század is érezte s leküzdésükre számos hivatott férfiú vállalkozott. Különösen Mathiolus kutatásai és Casp. Bauhinus összehasonlításai nyújtanak egy kis világosságot. Az utóbbi kiadta Mathiolus művét saját egybevetéseivel bővítve; munkája az egész humanista irodalomban igazíthat útba, minek folytán a meghatározás nagyot halad. Azonban számos eset nehézségei elől ők is kitértek, minélfogva a meghatározás munkájának teljesítésére más eszközökhöz is kell fordulnunk. Ilyenek a szótárak és névjegyzékek, melyek a fogyatkozásokkal teli leírás és a gyarló rajznak összeegyeztetésére és fölismerésére vezetnek. De még ezután is marad elég homályos adat. Tehát ismét új eszközök után kell nyúlni Ilyen a nép orvostudománya, mely évszázadok óta nem haladt. A Nyelvőrben közlött népnyelvi adataink gyűjtése alkalmával számos Me/ius-féle növénynévre bukkantunk, melyet a kútfőkben tett keresés után meg is fejtettünk. Tehát volt reményünk, hogy e módon a még hátralévő nehézségeket is leküzdhetjük: azonban a követett eljárás hosszadalmassága épen semmi arányban sem áll az elért eredmény parányiságával. Ismét más eszközökért kell folyamodnunk. Talán az orvosszer-irodalom nyújthat segítséget. Sokéiig kerestünk medico-pharmaceuticus művet, mely a nép, vagy mondjuk, a humanisták orvosszer-gyűjtetnényét tárgyalja. Hasztalan fordultunk az angol, francia, német irodalomhoz; ott csak a mai színvonal talál méltatásra. A csüggedéshez már közel állottunk. Ekkor történt, hogy Ujvciry Béla és Moller Ede sopronyi tiszttársaim és barátaim megindították a „Külföld" czímií általános irodalom-ismertető vállalatot, amelyben nekem is jutott egy kis osztályrész ; többek között a lengyel irodalom. Belenyúltam, és megtaláltam azt amit keresve kerestem. Megismerkedtem Cservjakovszki (lengyel helyesírással Czerwiakowski; orvosi botanikájával mely különösen a középkori füveskönyvek s a humanista orvoskönyvek anyagával foglalkozik. Mekkora volt örömem, midőn értesültem, hogy a 16. század lengyel füvészei. nevezetesen Falimirus, Lovics (Lowicz), Spicinski, Siennik, Schneeberger,