Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 107-108. (Budapest, 1984)

ADATTÁR - Grabarits István: Fialowski Lajos, Melius Péter Herbáriumának első kutatója

lajstromozom és magyarázom — végre pedig a szerző nyelvének somogyi és debreczeni sajátosságait állapítom meg, amelyek az egyes növény-nevek és nevezetek alakjának egységesítésére útba igazítanak".

13 Mindezek elvégzését 1892. év végére ígérte Fialowski. A Herbárium kiadásának előkészületeiről több adatunk nincs. A kéziratnak az a része, amelyet most bemutatunk, még 1882-ben készült. A hatalmas és ígéretes munka többi része sajnos nemcsak hogy elveszett, hanem kézirata is megsemmisült. A most előkerült Fialowski hagyatékból ugyanis ez derült ki. Egyik rokona, dr. Fialowski László valamikor összegyűjtötte Fialowski Lajos hagyatékát. A Herbáriumról a következőket írta: „Végzetes tragédiája volt, hogy e hatalmas müve egyik megbetegedése alkalmaival teljesen elpusztult. Betegsége alatt egyik lelkiismeretlen »rokon« házvezetőnője a téli időszakban az íróasztalon gondosan elhelyezett kéziratot használta fel kályhabegyújtás céljából. Súlyos egyéni tragédia volt ez a saját személye számára, aki értesülvén róla, megrendülve volt kénytelen tudomásul venni, hogy jóformán egy egész élet tudományos munkája pusztult el ez által. Lelkületét ez annyira megviselte, hogy idegösszeroppanást kapott, melyből teljesen kigyógyulni nem is tudott többé."

1,1 A családban tehát ez a hagyomány volt a kézirat sorsát illetően. Hitelességét nincsen okunk kétségbe vonni. Az itt említett ídegösszeroppanása és az életrajzából ismert 1906-os nyugdíjazása zavarodott elméje miatt érthető összefüggésben van. Az előkerült kézirat 84 oldal terjedelmű és a kritikai kiadás tervezetének következő részeit tartalmazza. II. rész. A szöveg, 71 oldal terjedelemben. Címe: „Melius Péter Herbáriuma. Az eredeti szöveg, kútfőinek nyomozásával és az értelemzavaró sajtóhibák kiigazításával. Budapest 1882." Heltai Gáspárné bevezetője után Fialowski saját megjegyzéseit közli a második kiadáshoz, amelyben az első kiadás sajtóhibáiról és más értelemzavaró hibák kijavításáról ír. A további szövegrész magában foglalja a Herbárium fákról szóló nagy fejezetét, az ígért szövegjavítással. Az egyes cikkelyek végén olvashatjuk Fialowski „szövegnyomozását", magyarázatait és javításait. Szövegnyomozásában feltünteti, hogy a tárgyalt cikkelyt melyik forrásból vette Melius, pl. Lonicerustól vagy másoktól. Ezt bekezdésenként és mondatonként kimutatja. Pl. a „de Abiete" cikkely szövegnyomozása a következő : „Lonicerus 35 JB old. kezdődő czikkböl való a jelen fejezetnek eleje és»hasznaibői« az első bekezdés; a második bekezdés a Galenusra való hivatkozással együtt Matthiolus munkájából származik (L. I. cap. 74. pag. 101.) ; a harmadik bekezdés Melius sajátja; a negyedik ismét Lonicerusból való 52

/C oldalról, »de fungis« czikkböl." A harmadik rész címe: „A Herbáriumban előforduló növényfajok meghatározása". Terjedelme 13 oldal. Az előző részben arab számokkal jelölte Fialowski azokat a növényeket, amelyekhez magyarázatot fűz itt, a harmadik részben. Sajnos nem öleli fel az összes fás növény —• azaz 63 cikkely — anyagát, a 42. cikkelynél félbemaradt. E rész tartalomjegyzékében tervezi még: /. A kimutatott fajok Endlicher rendszerében tekintettel a Magyar Pharmacopoeára. 2. A kimutatott fajok Linné szerint rendezve. 3. Latin névjegyzék. 4. Magyar névjegyzék. E fejezet bevezetőjében írta le munkamódszeréről a legfontosabbakat. „A szövegnek szórói-szóra, mondatról-mondatra és szakaszról-szakaszra való nyomozása azon meggyözö13 MTA Kézirattár, RAL 84:1892. 11 Dr. Ritóók Zsigmondné írásbeli közlése a hagyaték alapján.