Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 105-106. (Budapest, 1984)
TANULMÁNYOK - Szilágyi Mihály: A boszorkányperek orvostörténelmi háttere Tolna megye Duna menti községeiben
A boszorkányok elítéltetése érdekében kész örömest elment a fél falu Dunaszentgyörgyről, Madocsáról és Paksról a megyeszékhelyekre vallomást tenni és gyönyörködni megkínoztatásukban. A boszorkányok ún. „vízpróbája", az ítélethirdetés, az akasztófa alatt végrehajtott korbácsolás és a máglyarakás a feudális falu népének tudatában azt a látszatot kelthette, mintha maga büntette volna meg a vádlottakat. („Megérdemelték, amit kaptak !") Csakugyan, az elítéltek — a látszat szerint — megérdemelten kerültek a kínpadra. A boszorkánysággal vádolt emberek — úgymond — „adtak magukra". Mindent elkövettek, hogy öregbítsék hírnevüket. A házkutatási leltárok kosárszámra sorolják a kígyóés kutyafejeket. A paksi Vörös Ilona rontófüvet hajított egyik haragosának a lábához, más alkalommal pedig beköpött ellensége udvarára. Mindkét esetben elismeri, hogy bosszúból, mi több, rontó szándékkal tette, s vállalta a sértettek megnyomorításának mágikus tényét. 13 Herczeg Istvánné 14 dunaföldvári boszorkány azzal dicsekedett, hogy : „.. .ha meg tudtam rontani, meg is tudom gyógyítani". Egy paranoiás juhászt — szavai szerint — a felesége „.. .akár csak egy szóval is" ki tudná gyógyítani a rontásból, ha akarná. 15 Tamás Zsuzsa elcseni Horváthné seprőjét, emiatt ráterelődik a repülni tudás és a boszorkánygyűlésre járás gyanúja, ó ezt nem is tagadja. 16 Vörös Ilona világos nappal belép a sértett udvarára, ott rejtélyes arccal és gesztikulációkkal fölszed néhány marék port, hogy majd azzal kárt okozzon valakinek. 17 Mások Szent György nap hajnalán kimennek a határba harmatot szedni, majd eldicsekszenek a harmat rendkívüli hatásával. A „Csavargó" Rebeka megbabonázza házigazdáját, elkéri hajtincsét, mint kiderül, azért, hogy elcsábítsa. A férfi ezután követi a nőt minden útjára, hiszen amióta meglátta Rebekát — mint mondja — azóta se háza, se családja, se jószága neki bizony nem kell. 18 Herczegné a győri vásárba induló dunaföldvári jegyző lovainak a trágyájából kiszedi a zöld füvet és mágikus szavak kíséretében annyira megigézi a lovakat, hogy azok megmakacsolják magukat és gazdájuk ismételt nógatására sem indulnak el. 19 A kimondott szó erejébe vetett hit régóta ismert. Plinius 20 mondja: „köztudomású, hogy megfelelő szavak nélkül nem eredményes sem az áldozatok bemutatása, sem az istenekhez való folyamodás". Odüsszeusz varázsigékkel állította meg a sebesültekből ömlő vért. Cato varázsigéket ajánlott ficamok megszüntetésére. 21 A zsidóság körében is elterjedt a kimondott szó erejébe vetett hit. „Az asszony rákiált a kemencére, hogy a kenyér jól süljön, és a darára, hogy gyorsabban főjjön. Ellenben csendet kívánt, hogy a lencse jól megfőjjön, és táncolt, hogy a mártás sikerüljön..." — írja Blau Lajos. 22 13 TmL A. c. iii. 167. 14 TmL A. c. iii. 1/1. 15 Pisztora Ferenc—Kunt Ernő: Babonás hiedelmekkel kapcsolatos befolyásoltatásos téveseszmék a Monarchia-korabeli Magyarországon. Hiedelemrendszer és társadalmi tudat I. Budapest, 1980. 340. 16 TmL A. c. iii. 184. 17 TmL A. c. iii. 167 18 TmL A. c. iii. 254. 19 TmL A. c. iii. 1/1. 20 A császári Róma. Budapest, 1981. 172. 21 Uo. 176. 22 Blau Lajos: Zsidó bűvészet. Budapest, é. n. 25.
