Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 105-106. (Budapest, 1984)
TANULMÁNYOK - Gaal György: Engel Gábor (1852-1935) kórházigazgató és önéletírása
sincs adatunk, hogy Brandt mikortól fogadta el a Lister-féle módszert, de 1879-ben végzett második sikeres ovariotomiáját már carbol-spray mellett bonyolította le. 26 Engel szűkös anyagi körülményei nem tették lehetővé, hogy az akkor általánosan bevált szokás szerint néhány évet Európa híres egyetemi klinikáin töltsön. Budapesti tanulmányai után egyenesen a mélyvízbe csöppent, Kolozsvárt jóformán neki kellett a nőgyógyászati sebészetet elindítania, s a modern igényeknek némileg megfelelő szülőintézetet létrehoznia. Engel tudományos munkásságát még diákkorában elkezdte. Az akkor már XVIII. évfolyamában járó Orvosi Hetilapba Lipcséből küldte első dolgozatát 1874-ben. Következő értekezései a Kézmárszky professzor koródájában szerzett tapasztalatait, megfigyeléseit összegzik. Mindegyikben nagy hangsúlyt kap a sterilitás megtartása, a fertőzések gondos megelőzése. Mi sem természetesebb, mint hogy Engel kolozsvári letelepedésének évében belép a városban 1876 óta Hőgyes Endre és Genersich Antal kezdeményezésére létrehozott Orvos-természettudományi Társulat tagjai közé, s részt vesz az akkor már több mint száz tagot számláló Társulat ülésein; betegbemutatásokat, felolvasásokat tart, közöl az évi három füzetben megjelenő Orvos-Természettudományi Értesítőben. 1880-ban hírt adnak egy betegbemutatásról, s kinyomtatják dolgozatát: A gyermekágyi láz helyi kezeléséről. Ennek első bekezdésében annyira nyíltan hitet tesz Semmelweis tanai mellett, hogy programnyilatkozatnak is elfogadhatjuk sorait: „Alig van kóralak, melynek lényege és jelentősége felől oly sok nézet uralkodott volna, mint a gyermekágyi láz. Évszázadok kellettek arra, hogy egy oly nézet nyerjen életet, melynek alapja kórbonctani és kórodai észleletek összehangzó eredményéből legyen lerakva. Már Villis és Denmann gyanították, mit később 1837-ben Eisenmann is fejtegetett, hogy a gyermekágyi láz fertőzés következtében lép fel. Semmelweis volt azonban az, ki e kevésbe vett nézetet felkarolta, tanulmányozta, bebizonyította, s mondhatni dogmává emelte. Övé az érdem, hogy e kóralak specifikus színezetét s így annak titkos és félemletes jelentőségét — melybe az előbbi nézetek által burkolva volt — elvesztette, s hogy leplezetlenül ismerve lett azon ellenség, melyet kikerülni, vagy mellyel megküzdeni hivatása most a modern szülészetnek." A dolgozat a továbbiakban arra is fényt vet, hogy Engel már szervesen összekapcsolja a semmelweisi tanokat a Lister-féle aszeptikus sebészeti módszerrel is. A kettő együttes alkalmazásától vár eredményt. Egy másik dolgozatában 27 a „mestere Credé" által bevezetett műfogás alkalmazása során nyert szülészeti tapasztalatairól számol be 652 eset kapcsán. 1881 végén A szülés erőművi akadályairól című dolgozatával magántanárrá habilitálják, s ettől fogva közel harminc éven át a szülészeti-nőgyógyászati műtéteket adja elő. 1883-ban megpróbálja a Szegeden felállítandó bábaképezde igazgatói állását megszerezni, de arra pályázat nélkül Kézmárszky asszisztensét, Mann Jakabot nevezik ki. 1885 októberében a nőgyógyászati sebészet terén akkor még Magyarországon is merésznek számító műtéttel kelt feltűnést: egy 32 éves nőn sikeres petefészektömlőkiirtást hajt végre. A faluról begyalogolt nőt először felerősíti, hogy 17 napi előkészület után négy orvos és talán Maizner professzor, valamint tizenkét hallgató előtt kioperálja 26 Brandt József: Petefészektömlő-kiirtásának gyógyult esete. Orvos-Természettudományi Értesítő (a továbbiakban: OTÉ) 1879. 65-74. 27 A szülés harmadik időszakának célszerű kezeléséről. OTÉ 1885. 100—108. és Orvosi Hetilap 1886. 30. sz.
