Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 105-106. (Budapest, 1984)

TANULMÁNYOK - Szilágyi Mihály: A boszorkányperek orvostörténelmi háttere Tolna megye Duna menti községeiben

Sikár Ferenc 30 éves dunaszentgyörgyi nemes eskü alatt tett vallomása bizonyítja, hogy még 1740 körül is mekkora félelem fogta el a boszorkányok őrzésére kirendelt nemeseket. „Oly nagy zörgések voltak a ház körül, hogy ha elegendő bort italokra a Hadnagy nem adott volna, egy Strása sem maradhatott volna megh a háznál, sőt midőn a Fátens Paksi András Társával, mindeniknél egy, egy kanna lévén mentek volna borért, egy helt megh álapodván az úton, az kannát földre letette, semmi szél nem lévén, magáiul a kanna mint egy három, vagy négy lépésnire helliből ki ment, a Társának vállán tartott csákány nyeliből a kanna szemek láttára ki ugrott..." ; vallja az egyik strázsa.

42 Külön fejezetet igényelne a boszorkányokra szórt vádak ismertetése. Ehelyütt azonban a sátánizmus problémakörét nem tárgyaljuk, hanem az ún. „konkrét vádak" csoportjából az orvostörténetileg is értékelhető „rontos-gyógyítás" kérdését mutatjuk be. A decsi boszorkányperekben megfigyelhetjük a feudális falu „orvosai"-mk vélekedéseit. Ezek a népi gyógyítók egymást árgus szemmel figyelik, mert ádáz versenyre késztet a megélhetés vágya és a hírnév. Galagonya Tamás „orvosember" ellen a dunapataji asszonyok azt hozták fel, hogy amikor megmutatták betegeiket egy „orvos förösztő Asszony"-nak, az a rontásból származó betegséget Galagonyára hárította, sőt odáig mentek a vádaskodással, hogy Kovács János kislánya is „.. .miatta hágott a Szépasszonyok tálába". A decsi Thotikáné boszorkányperében viszont az imént említett Galagonya lépett fel vádlóként. Ugyanis Galagonya valamikor Dunapatajon lakott, Decsre érkeztekor orvosnak adta ki magát, és azzal kezdte el működését, hogy vetélytársai szakértelmét, így Thotikáné gyógyító ismereteit is kétségbe vonta. Széltében-hosszában azt terjesztette, hogy az 1744. évi megbetegedések egész sora „.. .rossz emberektül és boszorkányos Mesterségbül származott". Amikor a pécsváradi „orvos-asszony" rájött arra, hogy nem tud segíteni a hozzá forduló decsi asszony gyermekén, azzal a sztereotip diagnózissal állt elő, hogy a gyermek betegségét „rossz emberek" okozták. A Baranya megyei Belvár „orvosa" is azzal hárította el egy gyermek gyógyítását, hogy betegségét „.. .rossz emberek cselekedetinek tula jdonította."^ A boszorkányperekben előforduló betegségek váratlanul léptek fel. A lélektanban régóta ismert a hírtelen megbetegedés hatása: a beteg mágikus rontásnak tudja be a rászakadó bajt. A perek tanulmányozása választ adhat a 18. századi népbetegségek fajtáira. Első helyen a végtagok megrontása áll (20 eset), ezek negyedrésze zsugorodással járt. Tíz esetben a diagnózis szerint a sértettnek „félrehúzták a száját füléig" (talán arcdaganat vagy idegbénulás?). Két-két perben a szájzár és nyakmerevedés, ugyanilyen számban szerepel a fogfájás és a bőrbántalom („sömör fökély" és „varacskos a lába"), a daganat, a tályog és a vérfolyás. A fejfájás („mintha halántékon lövetett volna") és a „szárazfájdalom" előidézése négy négy esetben kerül a vádlottak bűnlajstromára. Ez utóbbi mibenlétéről nem árulkodnak a vallomások, csupán a gyógymódra utalnak (lólábszár velejével való kenegetés és borostyánfű főzetének alkalmazása). A hideglelés és a torokbántalmak öt-öt esetben fordulnak elő. A Szent Antal tüze is gyakori betegsége ennek a kornak. Paticsnak, patécsnak 42 TmL A. c. iii. 184. 43 TmL A. c. iii. 205.