Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 105-106. (Budapest, 1984)
ADATTÁR - Dóka Klára: A pesti sebészek céhlevele
A leendő céhtagok 29 pontból álló tervezetet nyújtottak be, amelynek első pontjából világosan kitűnik, hogy a kísérőlevelekben említett nemes célok mellett elsődleges céljuk, hogy a sebészek számának növekedését akadályozzák, és azt 4 főben limitálják. A mesterek kívánságát a tervezet első pontja így fogalmazza meg: „Minthogy ez előtt uralkodó Hatodik Cárol Császár, és koronás királunk eő Fölsége 31-dik Martiusban 1722-dik esztendőben kegyeimessen méltóztatott resolválni ezen nemes Szabad királyi Pest várossában lévő Fördősöknek ki adott Pribilégiumokban, hogy három Fördösnél, és két Barbélynál többnek ne légyen szabad lennyi, látotván elégségesnek ezen Szabad Királyi Városban az ött Borbély Műhely. De mivel az elmúlt 1739-dik és 1740-dik szerencsétlen esztendőkben megént kettővel ezen fölleb emiétett szám meg szaporodott, és így az ött numerusbul hét lett, annyival inkáb ezen Szabad Királyi Pest Várossában elégséges hogy többen ne légyenek az föllebb emiétett Privilégiumnak tenora szerint, három Fürdősnél és négy borbélynál, akik ezen Privilégiumnak megszerzésében fáradoztak, úgymint; Árvay István, Viasz Ádám, Rudolffy János, Bukoveczky János, és ezeknek és successori" lz A tervezet második pontja a mesterek vallási kötelezettségeit írta elő. A céh védőszentje Fábián és Sebestyén volt, akiknek napját (jan. 20.) meg kellett ünnepelni. A következő pontok sebészmesteri jog megszerzését részletezték. A jelentkező supplikánsnak igazolni kellett, hogy a sebész mesterséget rendesen megtanulta, és legényként becsülettel szolgált. Ezt követően a mesterpróbára, remeklésre került sor, amikor a jelölt céhes mesterek, a tanács képviselői és két orvos jelenlétében különféle gyógyszereket készített. A vizsgát magas céhtaksa befizetése és ebédadás követte. A felvett céhtagot a testület bejelentette a tanácsnak, kérve, hogy adják meg neki a polgárjogot. A mesterjog és polgárjog azonban a sebészeknél nem esett egybe. Ha az illető kézműves háztulajdonos volt, a polgárjogot ingatlana alapján mesterjog nélkül is megkaphatta, ugyanakkor a felvett céhtagok nem kívánták mindnyájan a politikai szereplésre feljogosító polgárjogot megszerezni. A céhbelépés sajátos útja volt, ha az új sebész társától a jogot megvette. A megfelelő színvonalú munka biztosítása érdekében az ilyen supplikánsnak is igazolni kellett a sebészség rendes megtanulását, és el kellett készíteni remekét. A javaslat 8., 9., 13., 15. pontja a testület bíráskodási jogát írta körül. A 11. szerint megtiltották a mestereknek, hogy társaik páciensét azok tudta nélkül kezeljék, azonban ha valakinek „nehéz" betege volt, köteles volt a többieket összehívni, és a gyógyítás módjáról konzíliumot tartani. A 16., 18., 19., 20., 28. pont a céhgyűlésekről intézkedett, a 14., 17. a legények, a 21., 22. az inasok, a 23. az özvegyek viszonyait rendezte. Az inasoknak 3 évet kellett tanulniuk, a legények általában 1 / 2 évre szegődhettek el egy-egy sebészhez, az özvegyek pedig legények segítségével űzhették mesterségüket, de el is adhatták a jogot. A javaslat szerint (24. p.) aki mester özvegyét, lányát vette feleségül, vagy apja műhelyét örökölte, csak fél mestertaksát fizetett, és a mestervizsgán is csak fele gyógyszert kellett elkészítenie. A 25—27. pont a filiális mesterek sorsáról intézkedett, akik fél mestertaksa kifizetése után megjelenhettek a céhgyűléseken, ott inasokat fogadhattak és legényeket szabadíthattak, vidéki lakhelyükön őket a sebészségben senki nem gátolhatta. Az utolsó pont a kontárok („parókások" és „himpellérek") ellen védte a testület tagjait. A benyújtott tervezetet a helytartótanács 1745 áprilisában véleményezte. Az előírt módosítások célja elsődlegesen a céhes „visszaélések" kiküszöbölése volt, ugyanakkor successor — örökös.
