Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 105-106. (Budapest, 1984)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Huszár György: A vizsgázott fogászok munkássága az 1910-es években

AVIZSGÁZOTT FOGÁSZOK MUNKÁSSÁGA AZ 1910-ES ÉVEKBEN -ben a belügyminiszter rendeletet [16a] adott ki, amelynek értelmében az akkor iparigazolvánnyal rendelkező fogtechnikusok sikeres vizsga után jogot nyertek az a fogászat körébe eső műveletek végzésére. Míg az elnevezésüket, címüket az áDamhatalom évtizedeken át nem rendezte, addig ők magukat következetesen államilag vizsgázott fogásznak nevezték. Vizsgázott fogászaink nem voltak orvosok, tehát szigorúan véve munkásságuk nem értékelhető az orvostörténelmen belül, de a magyar fogászati egészségügy történetében szerepük jelentős és figyelemre méltó. A FOGÁSZ-VIZSGA ÉS AZT KÖVETŐ ÉVEK Az első világháború előtti évtizedben a magyar fogászat nagy lendülettel fejlődött. Megnyílt a budapesti Stomatológiai Klinika, a páciensek nem féltek már a fogkezeléstől, mert jól használható helyi érzéstelenítő szerek kerültek forgalomba, elterjedt a korona és hídpótlás, és a laboratóriumi öntési technika is fejlődött. Egyidőben több hazai fogorvos egyesület működött és több szaklap jelent meg [10]. Hirtelen felszökött a fogorvosok, de még inkább a fogtechnikusok száma, és mind több páciens igényelt fogkezelést és fogpótlást. Ebben a helyzetben kiélesedett az ún. fogtechnikus-kérdés, amelynek lényege a fogorvosok és fogtechnikusok közötti munkaterületi ellentét. A fogtechnikusok törvényes alapot, jogot kértek a fogkezelő és -pótló gyakorlat folytatására, hivatkozva a múltban kiadott különböző, egymásnak is ellentmondó rendelkezésekre [13,18]. A fogorvosok ezt a törekvést az 1876. évi közegészségügyi törvényre hivatkozva élesen ellenezték. Az államhatalom, politikai és társadalmi hatására, igyekezett a fogtechnikuskérdést megoldani, és ezt remélte elérni a BM. 1911. évi „A fogművesek (fogtechnikusok) működési köre" c. rendeletével. (Megjelent 1911. X. 2.). A rendelet bevezető része igyekszik megmagyarázni a „kivételes méltányosságot", amely a fogtechnikusoknak vizsgához kötött engedélyt ad fogbetegek kezelésére. A rendeletet a fogorvosok felháborodottan támadták, de a fogtechnikusokat sem elégítette ki teljesen. Mindkét fél a rendelet készülő végrehajtási utasításában szerette volna elgondolásait érvényesíteni. A viták miatt a végrehajtási utasítás és egyúttal az alaprendelet módosítása — több mint egy év múlva — 1912 novemberében jelent meg [16b]. Ennek következtében az első vizsgákra (a rendeletek következetesen és célzatosan a vizsgálat kifejezést használták) csak 1912 decemberében került sor, és többségük 1913 elején történt. A szakmatörténeti irodalom és a szaksajtó gyakran „az 1911-ben vizsgázott fogászok" kifejezést használja. Ez helytelen, mert 1911-ben csak a rendelet jelent meg, a vizsgák 1912—13-ban voltak. Sajátságos módon a rendeletek részletezve nem sorolták fel, hogy HUSZÁR GYÖRGY