Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 105-106. (Budapest, 1984)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Huszár György: A vizsgázott fogászok munkássága az 1910-es években

milyen műveletekre ad majd jogot a vizsga. Az 1912. évi rendelet ugyan közli a vizsga (vizsgálat) anyagát: a fogpótlások készítése, egyhelyütt zárójelben van utalás a fogtömésre; de a foghúzás nincs említve. A vizsgáztató bizottság tagjainak kijelölése a végrehajtási utasítással egyidőben történt. Az elnök Dr. Antal János (1869—1946) magántanár, az Irgalmas rend budai kórházának főorvosa, a Magyar Fogorvosok Egyesületének első elnöke, szaklap-szerkesztő [11]; tagjai Dr. Bauer Samu (1865—1943), korának egyik legkiválóbb budapesti fogorvosa, számos magyar és német nyelvű szakcikk szerzője, a Magyar Fogászati Szemle szerkesztője, az 1896. évi első magyar fogorvos kongresszus szervezője [10] és Dr. Császár Jenő fogorvosok voltak. Mivel a Magyar Fogorvosok Egyesülete a vizsgabizottságban való részvételt etikai vétségnek minősítette, kizárta őket tagjai sorából. Bauer S. még 1912-ben, a vizsgák előtt [3], Antal J. 1920-ban brosúrákat [1] írtak, amelyekben visszautasítják az etikai vétség vádját, és indokolják, hogy miért vállalták a vizsgáztatást. Megjegyzendő, hogy jelentős vizsgadíjat kaptak; minden vizsgázó 60 koronát fizetett, amelyet egyenlő arányban osztottak el a bizottság tagjai között, és így egy-egy vizsgáztató 8 820 koronát* vehetett fel. A vizsga után Antal J. udvari tanácsos lett. Az 1911. évi rendelet végrehajtási utsítása értelmében a vizsgáztató bizottság elnöke a belügyminiszterhez terjesztette fel kimutatását a „vizsgálatot sikerrel megállottakról". E felterjesztés másodpéldányát közel 40 évvel ezelőtt Bíró Sándor államilag vizsgázott fogásztól kaptam. A kimutatás közli a vizsgára jelentkező személyek nevét, születési idejét (év, hó, nap), lakhelyét és vizsgaeredményét. A kimutatás összesítve és feldolgozva megbízható számadatokat szolgáltatott a vizsgára jelentkezettekről és a vizsgán megfeleltekről. Ugyanis a vizsgát sikerrel letett fogtechnikusok számát az irodalom legtöbbször „közel 450" adattal jelölte. A vizsgát tettek kimutatása alapján a vizsgára jelentkezettek pontos száma 441 volt, ebből 419 megfelelt, 22 (5%) nem felelt meg. A vizsgán meg nem feleltek, vagy a megjelenésben akadályozottak közül a Károlyi kormány idején, 1919-ben 9-en sikeres vizsgát tettek. Az 1911. évi rendelet alapján vizsgát tettek száma tehát összesen 428. Az emberek életében éles, döntő sorsfordulatot, legtöbbször határozott emelkedést jelent a képesítés, a jog (diploma, működési engedély stb.) megszerzése vagy adományozása. Az 1911. évi BM rendelet alapján sikerrel vizsgát tett fogtechnikusok fogbetegek kezelésére ugyan jogot kaptak, de sajátságos módon többségüknek életében ez nem hozott mindjárt fordulatot. Ennek okai közül kiemelném, hogy elnevezésüket nem rendezték és vizsgájukról, annak letétele után, nem kaptak bizonyítványt. Az 1912. évi alaprendelet-módosítás értelmében, iparigazolványukon nem a vizsgáztató, hanem az iparhatóság záradékban igazolta a letett vizsgát. A vizsga után is két lovat akartak megülni : laboratóriumtulajdonos iparosok is akartak maradni, és fogorvosi gyakorlatot is akartak folytatni. A vizsga után alig több mint egy évvel kitört az első világháború, és ennek következtében többségük számára úgy alakultak a körülmények, hogy nem tudtak újonnan szerzett jogaikkal kellő módon élni. A világháború alatt a katonaköteles korú, államilag vizsgázott fogász férfiak jó része bevonult. Beosztásuk és felhasználásuk igen különböző * Ebből az összegből Budapest környéki családi házat lehetett venni.