Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Gyárfás Ágnes: Domby Sámuel (1729—1807) élete és munkássága

adatokat. (Kétszáz évre visszamenően nézte át az irodalmat dolgozatához.) Cirádás latin mondatszerkesztésén is átsüt az a vágya, hogy a nemzetgazdaság szempontjából nagyon fontosnak ítélt kiviteli termékünk biztonságos exportálásához hozzájáruljon. Elmondja ő maga is ezt a gondját később, 1775-ben Esterházy Károly egri püspökhöz írt levelében : „A távollévő tartományban lakván, írtam a Tokaji Borról, annak haza járul, nemeiről, jóságának hasznaira!, nemtsak azért, hogy ezen országunk nemes gyümölcsének hazája nekem született földöm, hanem azért kiváltképpen, hogy sok hibás vélekedésekkel errüf a borról teljesek a külső Nemzetek. Nem terhelem azokkalExcellenciádat, ez egyet említem, ágy gondolkoznak, a valóságos igaz Tokaji Bor Magyar Országbul ki nem vitettetik. A tokaji hegynek tetejin egy szőlő, egészen a Felséges Ausztriai házé, strázsákkal őriztetik és csak abban terem az igazi Tokaji bor, de tsak a Királyi Udvarhoz vitetik. Vajha ezen munkáimmal azt használtam volna hazámnak, hogy boraink jobban hord altatnának a távollévő országokba, de az mindaddig nem lesz, ameddig valamely folyóvizén vagy az Adriaticum vagy a Balticum tengerben — mely második jobb volna — nagyobb Commertium'

0 fel nem állíttatik. Azt tapasztalom Kegyelmes Uram, hogy Magyar Országot a természetnek semmi ajándéka olly híressé nem tette, mint a Tokaji Bor és a körmöczi arany. Muschenbroch nagy hírű Physicus Leydai Universitásban próbálta előttünk az aranyakat, legjobbnak, még az indiainál is jobbnak találta. . . "

26 A királyi rendelkezések és tiltások mellett a hazai borok kivitelében nagy visszaesést jelentett Lengyelország felosztása. Egerből, Miskolcról, Tokajból, Sátoraljaújhelyről az utak Krakkóba vezettek. Krakkóban külön kávéházuk volt a magyar kereskedőknek. A XVIII. századeleji viszonylagos nagy borkivitel a század vége felé visszaesik. A bortermelők, akiknek éppen elég gondot okoz a filoxéra és épp elég energiát elvesz a szőlőművelés nehéz munkája, eredménytelenül hadakoznak a külföldi borhamisítók ellen, éppúgy mint a kereskedés jogaitól őket megfosztó királyi házzal szemben. Miért írta hát Domby a disszertációt? Nem általában akart a nemzeten segíteni, hanem saját népén, erdőbényei, tokaji, mádi, tarcali szőlőtermesztő földijein. Weszprémi szerint nem nagyjelentőségű ez a munka, de kiemeli, hogy Domby írta le elsőként az északi éghajlat alatti bortermelés lehetőségét.-' Nem hiszem, hogy ő volt az első, hiszen már a görögök is tudták, hogy a vulkanikus talaj éppen olyan fontos, mint a napsugár. S ahogy olvasgatom Szirmay Notitia... Zempleniensisét, örömmel látom, hogy már akkor is nagyon sokat foglalkoztak az életet, megélhetést biztosító borukkal.

28 A disszertáció kis alakú könyv, 59 számozott oldalból áll. Ajánló oldal, előszó képezik clőzéklapjait, a mű végén két baráti üdvözlő vers olvasható latinul. Az egyiket Szathmáry József, a másikat Petsi Péter irta. Joannis Broedelet utrechti akadémiai nyomdász szép könyvet produkált. A kéziratos művek arányosságát idéző sokszoros címoldal, a díszes kezdőbetűk, az arányosan beosztott oldalak, hozzáértő, jó ízlésű könyvnyomtató műhely munkájáról tanúskodnak. A tokaji borról azt tartotta Mária Terézia, hogy csak az ő pincéjében tárolható, s az ő személyes kincstárának kiviteli alapját képezheti, viszont az ásványvizeket szívesen forgalmazta volna a Birodalom bevételi forrása céljából. A XVIII. században nagyon dívott az ásványvíz-fogyasztás, fellendültek a fürdők, Pöstyénbe, Karlsbadba egyszerű iparos, polgáremberek is évente eljártak fürdőzni. Gvadányi József levelező 25 commertium = kereskedelmi társaság 26 Bakos J. i. m. 533—534. 7 Weszprémi 1. i. m. II. köt. 61. 28 Szirmay A. i. m. 12—13. (Felsorolja azokat, akik a tokaji borról írtak, hivatkozik Weszprémire és átveszi az adatait.)