Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Gyárfás Ágnes: Domby Sámuel (1729—1807) élete és munkássága
társa, Faragó Julianna komáromi fökötö-varrónö beszámol erről a grófnak. 2 " A vizeket pedig orvosi receptre itták. Patikamúzeumokban ma is láthatók a kis cserépkorsók, beleégetett ásványvíz névvel. Tehát elmondhatjuk, hogy az ásványvizek kiszerelése és szállítása iparszerűen történt. Mária Terézia fokozni akarta a vizek exportját, s e tervét célozta 1763. január 7-én hozott rendelete. Megkívánta, hogy a megyei főorvosok kutassák fel, hol lelhető ásványvíz, vegyelemezzék az összetételét, s tegyenek kísérletet, lehet-e azt hatóanyagvesztés nélkül külországba szállítani. 30 A tapasztalatokról jelentést kellett írni, s azt közvetlenül van Swieten kezébe leadni. Domby megtette kötelességét. A januárban kelt rendelkezésnek nyár végére eleget tett. Felkereste és elemezte az ásványvizeket. Kéziratát Pálffy János grófnak, a megye főispánjának adja le, aki eljuttatja van Swietenhez. Van Swieten nagy elismeréssel nyilatkozott a munkáról. Ezt a később kinyomtatott tanulmány előzéklapjain olvashatjuk. Van Swieten elismerése igen fontos volt. Az 1835-ben kiadott osztrák enciklopédia Dombyról írt címszavában olvashatjuk: „Nicht minder haben seine literarischen Arbeiten, die im Druck erschienen, gerechte Anerkennungen gefunden. So hat seine Relatio de mineralibus Comitatus Borsodiensis aquis, Wien 1766, den Beifall des berühmten van Swieten im hohen Masse erhalten!"* 1 A kézirat leadása és a mű megjelenése között három év telik el. 1766-ban Domby Bécsbe utazik, ott írja a rövid ajánlást, a bécsi nyomdában adatja ki a tanulmányt, mely a disszertációnál nagyobb alakú. 23 számozott lapból, s az előzéklapokból áll. Domby Pálffy grófnak ajánlja kis művét, és a királynőt dicsérve, Borsod megye hasznát kívánná szolgálni ezzel a munkával, közli a pár soros bevezető. Van Swieten hozzá írt elismerő sorai egészítik ki a kiadványt. Vizeinkre és Domby reális szemléletére jellemző, ahogy és amit Esterházy Károlynak ír: „Kevesebbet írtam a Borsod Vármegyei Minerális vizekről, nemtsak azért, hogy ez tsak Relatio* 1 volt, hanem, mivel ámbár sok is a mi vizeink, minazonáltal nem igen nevezetesek. Meleg vizeink tsak lágy melegek, némellyek tsak télben melegek, nyárban hidegek, savanyú vizeink is gyengék. Úgy ítélik, valamint a nagy hasznú vizekről keveset írni illetlenség, úgy az alábbvalókról sokat beszélni haszontalanság. Nemes Heves Vármegyét ajándékozta meg a természet igen nagy hasznú vízzel a Retski savanyú vízzel, mellybül egynéhányszor hozattam, és mellyel sok betegek az én tanátsombul hasznosan éltének. Felérkezik sok Német Országi híres savanyú vizekkel, mellyek messze földre hordatnak és pénzen árultattnak." :i:5 Tapolca, Diósgyőr, Szendrő, Szalonna, Kacs vizeiről ír, elemzi a Hejő és a Bodva folyókat. Eger félig Borsodhoz tartozván, szintén szerepel a műben, a mai egri uszoda melletti, s annak magvát képező, úgynevezett „Török" vagy „Rác Fürdővel" foglalkozott, de utalt a Heves megyei részen fekvő „Püspöki fürdőre" is. Mind az egri, mind a tapolcai, mind a kácsi fürdővel kapcsolatban az a véleménye, hogy fejleszteni érdemes. Felhívja a figyelmet az egri fürdők romos voltára. Tapolcával kapcsolatban megjegyzi, hogy látta télen, mikor cigányok mostak ott lábat. Ha a cigányok nem fáztak, olyan lehet ott a mikroklíma, amely fürdőkultúra meghonosítására alkalmas. Tehát nem is annyira a vizet, mint a lágy, kellemes éghajlatot emeli ki. Tapolcában ma is ez a legvonzóbb. 9 Gróf Gvadányi József verses levelezése Faragó Júliával. Pozsony, 1789. 30 Linzbauer: A magyar korona országainak. . . i. m. 67. Linzbauer: Codex 11. köt. 398. (Nr. 523.) :il Oesterreichische National Encyklopüdie. Wien, 1835. :i- relatio = előtanulmány :t:i Bakos J. i. m. 532.
