Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Birtalan Győző: A felvilágosodás mentálhygiénéje külföldön és Magyarországon

magát szégyenkedik : most ettől vagy amattól lött megbántódását hányi

'orgatván, mérgelődik; vagy másnak boldogabb világi szerentséjét vizsgálván irigykedik.. ."

90 Célszerű tehát tanulni, ha mértékkel is. Főként morális filozófiát, fizikát és metafizikát (ez utóbbit a babonák ellen), továbbá történelmet, a virtusok példáinak felidézésére. Ajánlja, ismert erős hangulati hatásai miatt, a muzsikát, a tartalmas színdarabokat és kinek-kinek a temperamentumához illő költészet élvezését. Fontos, indulatot csillapító képességet tulajdonít a sikerült, harmonikus művészi képábrázolásoknak, „mert amikor azokat a néző gondosan el-nézi, s magát azokkal egybe hasonlítja, mint valami tükörben, egészen ki-nézi abból a' maga hibáit vagy virtussait."

,m Az indulatok kormányzására pedig a leghasznosabbnak véli a teológiai könyvek olvasását. A heves, vagy a leverő szenvedélyek aktuális gyógyítására — a megfelelő gyógyszereken kívül — az ellentétes irányú indulatok felkeltését, azok okos alkalmazását tanácsolja. Id. Lenhossék Mihály is úgy találta, hogy a kedélyállapotok „ellentéteségén és kölcsönös hatásaira épülnek a morális nevelés, továbbá a lélektan elvei, a kedélyélet profilaxisai és terápiája, mind az egyén, mind a társadalom vonatkozásában.,"

92 A lélek orvosa az aszszociációs törvények ismerete alapján gyógyít. A lelki hygiene alapjának pedig Lenhossék is a helyes gyermekkori nevelést, a célszerű irányítást tartotta. Ez megegyezett a kor közismert, sokat hangoztatott pedagógiai elveivel. A lelki egészségvédelmi törekvések célja az emberben lappangó pozitív, konstruktív tulajdonságok kibontakoztatása volt. A korabeli szépirodalom is felfedezi a gyermekkori élmények és benyomások gyakran sorsdöntő fontosságát. Sorra megjelennek a főszereplő belső fejlődését bemutató, elemző „Entwicklungsroman^-ok. Akkoriban főként az evolúció individuális megnyilvánulásai foglalkoztatták a természettudományosan gondolkodó embereket is. Lenhossék szintén vallja a nevelés kardinális jelentőségét az érzelmi-indulati élet torzulásainak megelőzésében. Megemlíti például, hogy az előkelő családok tagjainál sokszor tapasztalható gőgös magatartás nem veleszületett — mint sokan gondolják —, hanem a rossz nevelés eredménye. Ezt azután később csak türelmes, tapintatos felvilágosítással lehet jó irányba terelni. Gúnyolódó, kicsúfoló megjegyzésekkel semmi esetre sem. A gyakran előforduló, erőszakos, megalázó gyermekfegyelmezési módszereket is erősen kifogásolja. Ezek gátolják a testi és lelki energiák kifejlődését, az organikus működéseket, közvetve pedig betegségeket okozhatnak. A szerző szerint a pedagógia eszménye „az értelem és a szív magasabb képzése", mely „az ember morális érintkezési pontjait végtelenül kitágítja".

93 A nevelés konkrétabb célja pedig, „a mi költői álmodozó időnkben. . . a túlságosan elrugaszkodott képzelőerőt mérsékelni, rátermett üzletembereket képezni és a tudományokat megőrizni, hogy azok ne torzuljanak álomképekké és rajongássá, lealacsonyítva a féktelen fantázia üres játékszereként'".

y4 A kedély befolyásolásának eszközei között Lenhossék különös figyelmet szentel a tájkép és a zene lélektani hatásainak. A tájképről írja a következőket: „Egy szép romantikus vidék, melyet valamely különféle tárgyakat ábrázoló festmény távlatban elénk tár, felkelti képzeletünket, felkelti kedélyünket és kellemes érzületeket varázsol bennünk, melyek legalább is néhány pillanatra, valamennyi kellemetlen érzést e/távolítanak szívünkből (naps0 Uo. 728. Uo. 739. 92 Id. Lenhossék, M.: Darstellungen des menschlichen Gemüths. Wien, 1834. II. köt. 48. Uo. 428. M Uo. 105.