Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Birtalan Győző: A felvilágosodás mentálhygiénéje külföldön és Magyarországon

Nézete szerint az elmebajok sokasodása részben a diagnosztika javulásával függ össze és azzal, hogy ilyen esetek egyre könnyebben és gyakrabban jutnak intézetekbe. Betegségbeosztása lényegében egyezik Pinelével. A kóroktanilag mérlegelhető tényezők közül a következőket emelte ki: /. klíma, 2. évszakok, 3. életkor, 4. nem, 5. temperamentum, 6. foglalkozás, 7. életmód. A művészek életmódját ő is veszélyeztetettnek tartotta. Szerinte az erős képzeletű embereknek nagy szükségük van szenzációkra. Életvezetésük következésképpen egyenetlen, rendetlen. A már fentebb említett „morális" okoknak szintén nagy aetiológiai jelentőséget tulajdonított. Készített egy kimutatást arról, hogy beteganyagában milyen arányban szerepelnek ezek a kiváltó faktorok között. Eszerint a lelki fájdalmak 105, a viszonzatlan szerelem 46, politikai problémák 14, fanatizmus 8, rettegés 38, féltékenység 18, harag 16, anyagi tönkremenetel és szerencsétlen sorsfordulatok 77 alkalommal derültek ki a kórclőzményekből.

59 Esquirol kezdeményezte és szerkesztette meg az első elmebeteg-törvényt, melyet 1838ban fogadtak el. Ez szolgált mintául Európában a későbbiek számára is. Esquirolnak nagy része volt abban, hogy a pszichológiai és szomatikus irányzatok Franciaországban nem távolodtak el úgy egymástól, mint például Németországban. Sok kitűnő tanítványa volt. Köztük E. J. Georget, aki főként arról lett nevezetes, hogy barátjának, a nagy festő Gericault-nak lehetőséget adott arra, hogy a párizsi Salpetriéreben elkészíthesse a bolondokat ábrázoló remek képeit. V. A pszichiátria mellett a lélek hygiénéje volt az az orvosi tudományágazat, mely a 18. sz. orvosi lélektanára épült. „Az orvostudomány egyetlen hasznos ága az egészségtan"

({)

, állapította meg Rousseau. Okkal mondhatta ezt, mivel a 18. század medicinája valóban ezen a területen terjeszkedett a legtovább. Maradandó eredményei a közegészségügyet gazdagították. Ezek között a varioláció és a vakcináció a legjelentősebb teljesítmények. A társadalom egészségének védelmére összpontosító orvosi beállítottság a felvilágosodás korának gyümölcse. Gyökerei egyrészt a filantropikus indíték, másrészt a jól felfogott államérdek. Az egészségvédelmi szakirodalom a 18. század második felétől Európa-szerte megsokszorozódott. Hazánkban is ez volt a helyzet. Az 1750-es években Magyarországon már mintegy 25 orvos jelen teteit meg e tárgyban ismeretterjesztő könyveket.

11 De nemcsak hazai orvosok, hanem pedagógusok, lelkészek és más értelmiségiek is közreműködtek a közegészségügy színvonalának emelésében.''

2 Az egészségvédelmi orientáltság egyben kóroktani kérdéseket is felvetett. Id. Lenhossék Mihály a múlt század első éveiben úgy találta, hogy a levegő, a hőmérséklet, az ételek és italok kórokozó szerepéről szerzett ismeretek sokat gyarapodtak, ám „sokkal tökéletlenebb bepillantásunk azon befolyások hatásmódjába, melyek gondolkodásunk változcisaiból, morális állapotunkból következnek". „Senki sem kételkedik a szenvedélyek és a kedélyindulatok hatalmas befolyásában, melyek :

'

9 Esquirol, E. : i. m. 31. 1:0 Rousseau, J. J.: i. m. 35. fil Friedrich 1.: XVI11. századi magyar nyelvű kiadványok a gyermekek ápolásáról és neveléséről. Comm. Hist. Artis Med. (1975), 73—74, 27. r

'- Antall J.: Az egészségügyi felvilágosítás és egészségnevelés Magyarországon a 18—19. században. Comm. Hist. Artis Med. (1979), 86, 25.