Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Birtalan Győző: A felvilágosodás mentálhygiénéje külföldön és Magyarországon
szentel az öngyilkossági járványnak, amit a gyakori környezetváltozással, az alkoholizálással és a felfokozott élettempóval („Schnellcben") magyaráz. 17 Ez a felfokozott élettempó — melyhez egyre nehezebb feltételek mellett, most már kétszáz éve vagyunk kénytelenek adaptálódni — a korabeli felismerések szerint lehetetlenné teszi az elmélyült, bizalmas emberi kapcsolatokat. Erősödnek a dehumanizáló tendenciák, a könyörtelen, sivár egoizmus, az erkölcsi kötelékek fellazulása stb. Minderről sokat olvashatunk a korabeli orvosi munkákban is. Lélektani okai között említik, mennyire általánossá vált az örömök gátlástalan hajszolása, általában az újhoz való vonzódás, amit már Descartes a szenvedély forrásaként minősített. Tudvalevő, hogy a feudalizmus válsága jelentős ideológiai fellazulással járt együtt, mindenekelőtt a vallás dolgaiban. A világ bonyolultabbá lett. A 17. sz. embere a jelenségek egyféle kifejezését és értékét ismerte. A 18. sz.-ban a társadalmi, politikai, erkölcsi ítéletek viszonylagossága derült ki. Ugyanakkor az emberek nem álltak szilárdan a természettudományosság talaján sem. A hitüket vesztettek metafizikai igénye kielégítetlen maradt. Ezért alig volt valaha olyan kor, melyben oly tág tere nyílt a sarlatánságnak, a különböző misztifikáló tudományos (pl. a mesmerismus) és áltudományos irányzatoknak, mint a felvilágosodás évtizedeiben. 18 Ebben a társadalomlélektani miliőben sokszorozódott meg a vezető európai városokban az értelmiség szellemi energiája. Ennek az energiatöbbletnek teljes problematikáját, veszélyeit és lekötésének szükségességét a kor éleselméjü gondolkodói hamar észrevették. Rousseau szerint: „Minden állatnak pontosan annyi képessége van, amennyi fennmaradáséihoz szükséges. Feleslege csak az embernek van. Hát nem különös, hogy e felesleg kell hogy eszköze legyen az őnyomorúságának ?" lfl Hufeland vitalista orvosi nézőpontból fogalmaz: „Az ember nyilvánvalóan több szellemi résszel bír, mint amennyire ezen a földön szüksége lenne és a szellemi erők e feleslege tartja és viszi magéival a testit is. Csak a testi rész oka az elhasználódásnak és a halálnak"?® Úgy véli, hogy a legtöbb betegségünk oka, visszaélés energiánkkal. 21 Ph. Pinel úgy tartotta, hogy „a társadalmi élet és a felfokozott képzelet a létezéshez megkívánt szükségleteket szinte határtalanul kitágította"'.~ E luxusigények között említi a tiszteletre és megbecsülésre való túlságos igényességet, az anyagi javakra és a hírnévre való mértéktelen törekvést. E túlértékelésben magasztalódik fel „emberfelettivé" a szépség, a gyönyör és a szenvedés egyaránt. Az egyéni csalódások, a közéleti konfliktusok, a kiábrándulás a társasági élet üres formalizmusából, általában a társadalommal szemben támadt ellenérzések mind indokolhatták és elfogadhatóvá tették az elidegenedett, sértett lelkű ember félrehúzódását, magányba vonulását. Az elkülönülés szószólói régi klasszikus példákra hivatkozhattak. A sztoikusokra, Pliniusra, Ciceróra, Petrarcára és másokra, akiknek ez a reagálása elfogadható, sőt olykor pozitív tettnek számított. A felvilágosodás értizedeiben azonban az emberbaráti, a társadalmat javítani akaró programok idejében, újra és újszerűen kellett igazolni az 17 Hufeland, Chr. W.: Makrobiotik. Leipzig, 1823. 49. 18 De Francesco, G.: Der Scharlatan. Ciba Zeitschr. 1936. 4. 1. 37. |lJ Rousseau, J. J.: Emil vagv a nevelésről. Bp. 1957. 66. -" Hufeland, Chr. W.: i. m. 137. 21 Birtalan Gy.: Személvi egészségvédelem és mentálhvgiéne a 18. sz.-ban. O. H. 1982. 123: 10. 607—610. Pinel, Ph.: Philosophisch-medizinische Abhandlung über Geistesverirrung. (Ford.: Wagner M.) Wien, 1801. 22.
