Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Környey István: Széchenyi István lelki alkata és elmebetegsége
ként foghatjuk fel. Csatlakozhatunk Schafferhez, aki a döblingi tartózkodás első idejében a depresszióval párosult izgalmat és alogiás változó múló téves eszméket ismer fel. Hangsúlyozza azonban, „hogy állandó, rendszeresített téves eszmék nem szerepeltek, hogy depressziója nem melancholias embernek mozgásbeli szegénységgel párosult elsődleges kötöttségében állott 1U mert ellenkezőleg, bizonyos agitáltsággal kapcsolatos és sokszor az események által kiváltott, tehát másodlagos nyomottságban szenvedett'". 14 ° Schaffer kényszergondolatnak nevezi Széchenyi öngyilkossági hajlamát. Láttuk, hogy Széchenyiben ugyan már 23 éves kora óta fel-felbukkan az öngyilkosság gondolata. 14 " 1827. október 8-án feljegyzi: „Tekintetemet egy bizonyos kedvtől nyűgözve, egy pisztolytól, egy tőrről, valami méregről képtelen vagyok elfordítani — bárhol találjam is" — majd néhány mondatnak az „Egy öngyilkos testamentuma" címet adja. 11 ' Nem egyszer kezébe vette a revolvert, sőt talán volt olyan a helyzet, hogy azt más vette el tőle (1848. szeptember 4-én). Mégis kérdés, túlment-e ez a kényszer például azon, amely a magasban sok embert elfog, hogy le kellene ugrania — és nem teszi; a kényszer érzése még nem kényszerképzet. Azt nem vehetjük bebizonyítottnak, hogy követett-e el valóban öngyilkossági kísérletet. Már korán, egy alkalommal, amidőn erősen foglalkoztatja az öngyilkosság gondolata, jelentkezik ezzel szemben az ellenérzés: gyávának mondja magát, mert nem ragad pisztolyt (1828. november 5.). 148 Annyit volt életveszélyben, és kereste-megtalálta a menekülést. Mennyit járt a Híd láncain, ami szinte kísértés lett volna az öngyilkosságra! Vitatták, Széchenyi öngyilkossága elmebaj tünete volt-e, avagy a körülmények láttatták-e vele elkerülhetetlennek, mint egyébként öngyilkossági gondolatokkal soha nem foglalkozó, lelkileg egészséges egyénnél láttatták volna. Schaffer szerint az öngyilkosság „felfedezője túlságosan nagy hullámokat verő kétségbeesése és nem elmebaja volt". Ezt legfeljebb azzal módosíthatjuk, hogy a kétségbeeséshez még a Széchenyi alkatából adódó túlzott hullámverés sem volt szükséges. Megmagyarázzák azt az utolsó hónapok élményei. 149 Persze őnála összetalálkozott az alkatilag adott és a nem szükségképpen kóros tényezők feltételezte reakció. Tekintetbe kell mégis vennünk az ellentétet Széchenyi vallásossága és öngyilkossága között, amire már az előzőkben utaltam. Nem hiszem, hogy a vallás egészséges egyént is visszatartott volna hasonló helyzetben a végzetes tettől; arra pedig, hogy hívő katholikusok sem találtak más kiutat, nem egy példát ismerünk. Természetesen a lelki alkat psychopathológiai elemzése nem változtatja meg alapjában véve azokat a jellemrajzokat, amelyeket egyrészt kortársai, másrészt történetírók Széchenyiről adtak. Csupán kiegészíteni, elmélyíteni kívánja azokat és kifogásolja, ha szerzőiket némelykor inkább az irodalmi hajlam, mintsem a reális megítélés szempontjai vezették. 100 A történetírás vagy a publicisztika a művet s benne az egyéniség megnyilvánulását 111 Bár Széchenyi maga többször említett, 1851. márc. 14-én Tasnerhez intézett levelében a következőket írja: "Mehr als 900 Tage bin ich hier, sehe Niemand, mache nichts als ewig: alle Tage 14 Stunden lang auf und abgehen, ohne einen Funken von Hoffnung. .. in einer ununterbrochenen, ich kann nicht sagen Todes —, aber Höllenangst." Döblingi hagyaték i. m. 1. 446. 145 Schaffer, Akad. Ért. 16. 146 Östör József: A döblingi Széchenyi. Bp. 1944. 422. skk. 14 ' "Ich kann durch eine gewisse Lust gefesselt — mein Auge von einer Pistole — von einem Dolch — von Gift nicht wenden — begegne ich es irgendwo —." "Testament eines Selbstmörders." Naplók, Viszota kiad. i. m. III. 178. 118 "... ich Hasenfuss greife nicht zur Pistole !". Naplók, Viszota kiad. i. m. III. 268. 149 Az adatokat gondosan összeállítja és kommentálja Kosáry i. m. 257. skk. Utal Falk esetleges dátumbeli tévedésére. Falk Széchenyi lelki állapotát igen szépen írja le: i. m. 333. skk. J:> " Néhány újabb mű pedig — amint példákkal igazoltam — Széchenyi számára olyan gondolatmeneteket igyekszik szerkeszteni, amelyek lélektanilag alaptalanoknak látszanak.
