Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Környey István: Széchenyi István lelki alkata és elmebetegsége
Nem fogható fel bizonyossággal kritikacsökkenésnek. Írásainak kirívó draszticitása sem. Hiszen már 1948 előtt is találunk, bár a nyilvánosságnak szánt Írásaiban alig, de naplójában kemény gúnyos megjegyzéseket az uralkodóház tagjaira. Nem tudom osztani Angyal Dávid véleményét, hogy döblingi „munkássága, bármily érdekesnek és kiválónak tartjuk is, nem volt a régi Széchenyihez méltó". 12 ' Érintkezése számos honfitársával, iratainak munkálása ekkor politikai terveket is alakított. Ezek jó része aligha lehetett megalapozott a viszonyokban. Azonban a lehetőségeknek nem reális megítélését nem írhatjuk Széchenyi rovására. Hiszen a látogatói hozta hírek és nézetek sem lehettek mindig szolidak. Az utolsó évek psychés állapotának megítélésében döntőnek Széchenyi aktivitását és az írásaiban megnyilvánuló túlzásokat kell vennünk. Kétségtelen, hogy új vonásokat nem találunk, azonban a régiek nagyon-nagyon kiéleződtek. A szatirikus tendenciának zuhataga a késői írásokban olyan fokozódást jeleni, amely - aktivitását is tekintetbe véve hypomaniásnak gondolhato. Igen megszívlelendő dr. Goldberg tanúsága, aki Széchenyit élete utolsó egy és negyed évében ismerte. 128 Említi beszédességét; de, ha a vezető gondolatot hiányolta, utalnunk kell a gondolatmenetnek arra a folytonos változására, amely Széchenyinek még könyveit is már kezdettől fogva jellemezte. Goldberg leírása teljesen megfelel egy hypomaniás állapotnak. Igen sajnálatos, hogy ő a tüneteket együttesen jegyzi fel, időpontjukat közelebbről nem adja meg. Mégis valószínűnek látszik egyes megjegyzéseiből, hogy az emelkedett hangulat és aktivitás mellé társult az önvádlási hajlam — mint Széchenyinek szinte egész életében. Annyit mindenesetre megtudunk ár.Goldbergtö\, hogy a ,,hypomaniás" magatartás sokszor hirtelen átcsapott lehangoltságba. A Naplóban azonban depresszív hangulatzavarra sokáig mi sem vall. Szárazon jegyzi fel, hogy dr. Goldbergnek a Blick szerzőségét letagadta. Csupán 1859. december 15-én 1860. január első felében: „Bin recht krank", minden további részletezés nélkül. 129 Majd 1860. január 6-án „Ganze Nacht gefiebert. En compotte!" Január 11-től testi hangulati panaszok: „Fühle mich matt — sterbend — schwach und mutverloren." Ekkor egyik fia és talán valamelyest a politika is okoztak neki gondokat. Ha Széchenyi hangulatának egyébként meglehetős kiegyenlítettsége talán az idős kornak a nyugalom iránti hajlamát sejteti, gondolhatunk esetleg arra, hogy éppen bizonyos senilis kritikacsökkenés engedte a hypomaniás tendenciát felszínre jutni. Tény, hogy a tendencia fennáll, és a psychopathológiának feladja a kérdést, mennyiben minősíthető már kórosnak, tekintetbe véve a szakértői ítélet jogi következményeit is. Úgy látszik, olyan helyzet nem fordult elő, amely erre alkalmat adott volna. Angyal Dávid merésznek mondja írásai hangját, külföldre juttatását és kinyomtatását. Károlyi Árpád „nem egészen 128 „A Blick csak egy kis részét szívta magába a Nagy Magyar Szatíra anyagának, ha mindjárt Széchenyi szellemének ugyanazon vérkeringése táplálta is a Blick-et, mint amely a Nagy Magyar Szatírát éltette. . . Nem szabad feledni, amit Gyulai Pél oly éles szemmel állapított meg. .., hogy ^Széchenyi szellemének, írói stílusának legjellemzőbb két tulajdonsága : a mély érzés és a metsző gúny, lelkének betegségétől inkább csak tápot nyertek«. Az ember betegsége itt, ha kegyetlenül hangzik is, szinte erőforrása az írónak" {...) „A döblingi időnek megvilágításában, ill. árnyékolásában ugyanezeket a vonásokat látjuk, melyek megvoltak, csak most élesebben fejeződnek ki Széchenyi arculatán." Turi B.: Széchenyi István Nat>y Magyar Szatírája. Bp. Szle. 1922. 192. 31—32." 127 Angyal D., Történeti tanulmányok i. m. 46. 128 Viszota, Bp. Szle. 1934. 44. 60. skk. 129 Döblingi hagyaték i. m. i. 406.
