Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Környey István: Széchenyi István lelki alkata és elmebetegsége

Csatlakoznunk kell Friedreichhez, aki ezt úgy módosítja, hogy „a kétféle irány Széchenyi pálya ját csakugyan irányította, fellépésüknek egymásutánba állítása azonban ellenkezik a tényekkel. A... kétféle törekvés nem követte egymást, mert egy időben, mindjeirt nyilvános élete kezdetén mind a kettő megvolt Széchenyi lelkében." Igenis, Széchenyi kritikus, tartózkodó felfogása nem a politikai versengésben alakult ki. Érvényesült már fiatal korában, még mielőtt a nyilvánosság elé lépett volna. 1825. július 11-én francia—olasz útján óvatosságra int az újítás és javítás „szenvedélyével" szemben.

82 Még gyakorlati ügyekben is kimutatható, hogy állásfoglalását velük szemben nem Kossuth fellépése váltotta ki: a reájuk vonatkozó gondolatok már nagyon régen értek Széchenyi elméjében. így az egyik fő kérdéskörre, az iparosításra vonatkozólag már 1818ban, törökországi útján tett megjegyzéseket: ,,.. .mivel az emberek többnyire olyan oldalról szeretik magukat megbámul tat ni, mely legkevésbé fényes . . . úgy tesznek az országok is, vagyis akik az országot mozgatják. Ott keresik alattvalóik, tudniillik a nép gazdagságának és erejének súlypontját, ahol éppen nincsen. Nevetséges az angol, ha bort és gabonát termel, de még nevetségesebb a magyar, ha angol acélt akar előállítani."*

A ELLENTMONDÁSOK SZÉCHENYI EGYÉNISÉGÉBEN ÉS KÖRNYEZETÉBEN Már Kemény Zsigmond meglátta Széchenyi egyéniségében, hogy „Ezer apró ellenmondás szövődött nála és olvadt föl egy magasabb következetességbe"'.

84 De nagyok voltak az ellentétek az őt környező társadalmi viszonyokban is. Gondoljunk csak az űrre katonai pályája és reformtörekvései, a magyar viszonyok komoly mérlegelése között. Nem egyeztek reformtörekvései jórészt társadalmi helyzetével és társasági szerepével sem. Ugyanakkor, amidőn sokan a társaséletben kellemes, de sokszor érdes, művelt és okos, de könnyelmű főúri katonatisztnek tartották, ő felfigyelt az ellentétekre a magyar viszonyokban. Igen fiatalon, már a katonaságnál látta, hogy Magyarország helyzetének minő ellentmondásait rejti magában egyrészt a viszony a Habsburg-birodalomhoz, másrészt belső társadalmi tagolódása. Már katonakorában gondolt gazdaságának rendbentartására is, és emellett, dúsgazdag főúr létére helytelenítette a nemesi kiváltságokat, a nemes és a jobbágy közötti szakadékot. Amidőn pedig közéleti tervei alakultak, ideáljai és a Magyarország állapota közötti szakadék minduntalan a reá jellemző erős hangulati színezettséggel foglalkoztatta. A Napló számtalanszor tanúskodik kétségekről, mint 1830. június 27-én aldunai hajóútján.

80 1845. március 13-án : „A népem, a törzsem — a magyar végvonaglásban. Mindig is így tartottam. — Olykor nagyobb biztonsággal, olykor kevésbé. . . nem hagyok fel sem a 82 Naplók, Viszota kiad. i. m. 11. 581. "Zwischen der Sucht zu Erneuern und Verbessern ist ein grosser Unterschied, — dessen Linie zu ziehen äusserst schwer ist —. Durch. . . den edlen Drang alles zu den höchst möglichen Punkt der Vervollkommnung zu bringen — wird man oft durch ausschliessliche Erneuerungen geführt, die nichts Besseres, — die im Gegenteil Schlechteres in sich enthalten." m Gróf Széchenyi István külföldi útirajzai. Összeáll.: Zichy Antal. Bp. MTA, 1890. 215. 81 Kemény, i. m. in: Csengery, 343. Kivonata: Török i. m. III. 328. 8,5 "Kann man so einen Körper reorganisieren, der wie Hungarn gesunken ist? Mein Herz, mein Gefühl, meine Wünsche und Hoffnungen sagen ja - meine Vernunft, meine Urtheilskraft sagt nein.'" Naplók, Viszota kiad. i. m. IV. 58.