Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Nikodémusz István: Járványos betegségek a központi hatalmak hadseregeiben az első világháború alatt
212 Comni. H ist. Artis Med. 102—104 ( 1983 j nél. Ugyanakkor Poroszországban 15 000-en, Ausztriában 107 000-en haltak meg e betegségben." 8 A járványok ellen a bakteriológia hőskoráig keveset tettek. Fontos lépés volt a vesztegzár (quarantaine), amelyet először Ragusában 1377-ben hajtottak végre. A védekezés első jelentős sikerei a variolatiónak, majd a Jenner-féle himlőoltásnak köszönhetők. Az orvostudomány fejlődésének hatására az európai járványhelyzet jól alakult, de az I. világháború a folyamatot megszakította. A járványvédelmet a német hadsereg orvosfőnöke, Otto von Schjcrning jól szervezte meg, s neki tulajdonítható, hogy az eü. szolgálat lassú kezdet után jól működött. 0,10 A háború nem véletlenül tört ki, de hosszú hadakozásra egyik fél sem készült fel. Ez meglátszott az egészségügyi munka hatékonyságán. Az első choiera eset a lembergi csata után, 1914. IX. 18-án jelentkezett. E betegség Wolhiniában s néhány keleti magyar vármegyében (Ung, Bereg, Máramaros) azelőtt is előfordult. Az első háborús évben az osztrák—magyar seregben 23 000 megbetegedés (6000 halálos) adódott, a másodikban csak 5234 megbetegedés 1630 halálesettel. A német hadseregben az első két évben 3335 megbetegedés fordult elő 1623 halálesettel, az utolsó két évben 231 megbetegedés 33 halálesettel. Az előkészületek hiánya egyébként nehezen magyarázható. A járvány nem szűkülködött drámai jelenetekben. A visszavonulás idején sok halottat temetetlenül hagytak hátra, a vasúti állomásokon csak kirakták a holttesteket vagy időnyerés céljából menetközben kidobták a vagonokból. 11 ' 1- A vasút mentén a fertőzés nem terjedt, csupán Munkácson volt néhány „import" fertőzés. A cholera fertőzések zöme az orosz fronton zajlott le. Kisebb járványt észleltek a szerbiai hadseregben, amikor azt visszaverték a Duna—Száva vonalra. 1915-ben a Doberdón és Albániában észleltek néhány fertőzést. A román katonák között Dobrudzsában és Moldvában észleltek cholerát. Az egészségügyi intézkedések, ahogy már utaltunk rá, elkéstek. Azelsőjárványkórházat 1914 szeptemberében Krakkóban létesítették, októberben a fronton 4000, a hátországban 30 000 ágy várta a betegeket. A védoltásokat egy téves szakvélemény miatt — miszerint az immunizálás napokig tartó harcképtelenséget okoz — későn alkalmazták. A K. u. K. hadsereg főbakteriológusa IX. 18-án elkezdte a védoltást, s X. 7-én már Franz Konrád von Hötzendorf rendeletére tömeges oltások kezdődtek. Az oltás a cholera visszaszorítására eredményesnek mutatkozott. A kiütéses tífusz (typhus exantematicus) állandó kísérője a háborúnak, s rossz eü. viszonyok közt békében is előfordul. A cári Oroszországban a századforduló idején évente 50 000—200 000 fertőzést jegyeztek fel 10—20%-os halálozással. Galíciában akkortájt 2—3000 betegről tudtak. A járvány 1914 novemberében kezdődött, az osztrák—magyar hadseregben az első két háborús évben kb. 5000 megbetegedés fordult elő, mintegy 600 halálesettel. A megbetegedések zöme a szerb frontra esett. Szerbiában az első évben 300 000 megbetegedést jegyeztek fel 135 000 halálesettel (ebből 30 000 osztrák-magyar hadifogoly). A Monarchiában levő hadifogolytáborokban 16 000-en betegedtek meg, a lethalitás 10% volt. 7 Thiel W.: Fleischwirtsch. 1975, 65, 1083—1086. 8 Kaup [.: Münch, med. Wschr. 1938, 85, 1177—1180. y Goethe H., Schadewaldt H. : Dtsch. Aerzteb. 1977, 44, 2289—2291. 10 Kaup I.: Münch, med. Wschr. 1938, 85, 1227—1230. 11 Kaup I.: Münch, med. Wschr. 1938, 85, 1275—1280. 12 Nikodemusz 1.: Orv. Hetilap 1976, 117, 2245—2250.
