Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Kapronczay Károly—Szemkeö Endre: A magyar ápolónőképzés kezdetei

osztály elnökét és helyettesét kérték fel.

19 Korányi Frigyes a képzés helyeinek kijelölése és a megfelelő orvosi oktatói kar kinevezése érdekében eredményes tárgyalásokat folytatott a Rókus és kolozsvári Állami Kórházakkal, valamint a budapesti, a pozsonyi és a kassai helyőrségi kórházakkal, amely intézmények biztosították volna az oktatás és a szakmai gyakorlás lehetőségeit.'

20 Ugyanakkor a központi képzőintézet céljaira a főváros a Nőegyletnek adományozta — minden térítés nélkül — a budai Győri út egyik telkét, a mai Sportkórház területét. Korányi Frigyes és Fleischhacker Viktor széles levelezést folytatott a mintául szolgáló bécsi, Theodor Billroth által irányított nővérképzővel, lefordíttatták a neves bécsi sebész Ápolástan című könyvét, ami már a Magyar Vöröskereszt kiadványaként jelent meg. Ugyancsak kapcsolatban álltak a Londoni Nightingale Intézettel, ahonnan értékes tanácsokat nyertek. Elképzeléseinket az 1881. május 16-án hivatalosan megalakult Magyar Vöröskereszten belül valósították meg, amelyhez a Nőegylet is csatlakozott. A Magyar Vöröskereszt szervezetén belül a nő vér képzéssel — elvi és gyakorlati vonatkozásban egyaránt — az Egészségügyi Bizottság foglalkozott, amelynek elnöke Korányi Frigyes, titkára Lumniczer Sándor sebészprofesszor, az 1848/49-es szabadságharc utolsó honvédorvosi kar főnöke, tagjai a korabeli magyar orvostudomány kiemelkedő egyéniségei voltak. Még 1881 májusában Ivánka Imre főgondnok, Elischer Gyula nőgyógyász magántanár vezetésével külön munkabizottságot nevezett ki a nővérképzéssel tantervek, gyakorlási lehetőségek, tanári kar, a szerzett oklevél állami elismerése stb. — kapcsolatos kérdések tanulmányozására. Korányi Frigyes és Lumniczer Sándor egyetemi elfoglaltságukra való tekintettel csak szaktanácsadói feladatokat láttak el, de ennek ellenére elvi és gyakorlati kérdések kialakítása szempontjából értékes tanácsokkal szolgáltak. A tantervi részt Lumniczer Sándor ellenőrzésével Elischer Gyula, Farkas László és Fleischhacker Viktor alakították ki, majd a gyakorlati megvalósítás főleg Janny Gyulának, az Erzsébet Vöröskeresztes Kórház első igazgatójának feladata lett.

21 A képzést két szintre, a féléves hivatásos (egy éves gyakorlattal) és a hathetes ápolónői tanfolyamra tervezték. A hivatásos ápolónők az egy éves gyakorlat után a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium által jóváhagyott vizsgabizottság előtt számoltak be tudásukról és nyertek oklevelet. Ezzel bármelyik kórházban dolgozhattak, bár a Vöröskereszt a hivatásosakat igyekezett állományában tartani, csak megszabott időre engedte át az állami egészségügynek. Az egészségügyi hatóságokkal, elsősorban a Belügyminisztérium megfelelő osztályával történt tárgyalások eredményeként a félévenként induló tanfolyamokon helyet biztosítottak az állami egészséügy jelöltjeinek és a gyógyító rendek tagjainak is, ami a 20 fős csoportokban általában 5—8 személyt jelentett. A hivatásos tanfolyam mellett a vidéki vöröskeresztes fiókegyletek szervezték az önkéntes nővérek hathetes tanfolyamait, amelynek vizsgabizottságát az Egészségügyi Bizottság jelölte ki.

22 Az itt végzettek szolgálatát csak háborúk vagy természeti csapások idején lehetett felhasználni, bár a súlyos nővérhiány miatt az itt nyert oklevéllel kisegítő vagy segédápolónőnek a kórházak is alkalmazták őket. Az első tervek szerint — az Erzsébet Vöröskeresztes Kórház felépítéséig — 1882 tava1!l Magyar J.—Tóth 1.: A Magyar Vöröskereszt története. Bp. Medicina. 1962.; Hantos János: A Magyar Vöröskereszt története. Bp. Akadémia, 1981. 20 A Magyar Vöröskereszt története. Bp. 1941.; Hantos János: i. m. 113—121. 21 uo. 22 Az önkéntes betegápolónői tanfolyamok szabályzata és tanítási programja. Bp. 1914.; A Magyar Vöröskereszt-Egylet ápolónői tanfolyamának és ápolónői intézetének és szabadságolt ápolónőinek alapszabályzata. (Szerk.: Babarczi-Schwartzer Ottó), Bp. 1899.