Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Kapronczay Károly—Szemkeö Endre: A magyar ápolónőképzés kezdetei
2. ábra. Tábori sebesültellátás ségének összehasonlításánál új jelenségként figyelhetjük meg, hogy míg Pesten az orvosi kar megszervezése és a kórházi rendszer kijelölése volt a cél, addig Debrecenben — a meglevő alapok továbbfejlesztése mellett — főleg a betegellátás tárgyi és személyi feltételeinek biztosítására törekedtek. 1849 tavaszán a három láncban megszervezett tábori kórházak számára biztosították a szükséges felszerelést, szabványosították a műszerezettséget, a szervezett kórházi élet érdekében kiadták a szolgálati és működési szabályzatot, amely — a pontos ügymenet, a kórházi rend és adatszolgáltatás mellett — már részletesen szólt a betegápolók kötelmeiről is. E szerint a betegápolásra biztosított katonai és polgári személyek a tábori kórház parancsnoka alá tartoznak, fegyelmi elöljárójuk és szakmai felügyelőjük, és a kórápolók kiképzéséről is ő gondoskodik." 1849 tavaszán minden fegyverforgatásra alkalmas férfira a közvetlen hadműveleti területen volt szükség, így, Flór felfogása szerint, rendkívüli pazarlásnak minősült a csapatszolgálatra alkalmas honvédek kórházi foglalkoztatása. Természetesen, orvosi bizonyítvány alapján, a gyenge fizikumúakat, az időseket és a lábadozókat állandó vagy ideiglenes szolgálatra a kórházi munkára vezényelték, de gyakran foglalkoztattak hadifogoly orvosokat és betegápolókat is. Szakmai kiképzésük rendkívül nehézkes és hosszadalmas volt, így 1849 februárjában — a honvédorvosok rang- és fizetési ügyeinek rendezésekor — felállították az egészségügyi állomány negyedik csoportját, az ún. ,,orvos segédeket", akik emelt zsolddal, de rendfokozat nélkül, kórházi betegápolóként működtek volna. E szolgálatra a sebészhallgatókat és az alsóbb évfolyamú medikusokat szemelték ki, de az előléptetési lehetőség kizárásának ténye távol tartotta e szolgálattól a szakmailag alkalmas sebész- és orvoshallgatókat, akik inkább csapatszolgálatra jelentkeztek. 7 6 Kapronczay Károly—Szemkeő Endre: Kossuth Zsuzsanna országos főápolónő működése az 1848—49-es szabadságharcban. Honvédorvos, 1979. XXXI. évf. 12. sz. 7 Közlöny, 1849. ápr. 21. 85. sz.
