Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Környey István: Széchenyi István lelki alkata és elmebetegsége
Miként nyilvánult cyklothym temperamentuma közszereplésében, illetve társaságban, arról sokat olvashatunk. Előtérbe természetesen, szónoklataiban lép. Érdemes idéznünk egy nem régóta — és ezért kevéssé — ismert forrást, Kemény Zsigmond naplófeljegyzés seit. 14 Midőn bemutatják, Széchenyi „kezem megszorította s kezei közül ki nem bocsátván monda: rég vágytam önnel megösmerkedni". „Széchenyi egy óra negyed múlva távozott .. . mert már késő idő volt. Sokat kacagtam rajta, mert muzsika lévén, összeüti' bokáját s magyar tánclépések közt cibálta Károlyi Gyurit magával ki." Másnap Széchenyi magához kéreti: „Éppen egy fuvolán bús nótákat próbálgatott... Még reggel pongyolában a legjobb humorban volt. Aztán rettentő mozgásokban vala. Most a díván egyik, majd a másik szélén hintázott. Néha sétált, néha vállamat verte. Most törökösen összefogta lábát és arra ült, majd meg tarka nadrágját egész térdig feltépte, és míg lábát magasra lógatta, feje a díván hátának alsóbb részén nyugvêk." „Tizenkét órakor gyűlésben valék. Itt a gróf fényes beszédet tartott, s úgy vezette a tanácskozást, hogy meggyőződtem, miként ő a legirtóztatóbb zsarnok és a legkellemesebb ember. Sokan haragudtak rá, s minden bókolt neki. Egyébiránt, mikben ő a gyűlést bevonta, a formák a régibb határozatok szétdúlásával, azok mind idvesek voltak. C egyedül a praktikus ember, a többiek a kontárok." A következő napon kirándulnak. „Utánzá a rossz hangokat, a cantusvezető szeles modorát.. . " „Igen jó időnk tölt. Széchenyi ritkán vala elmésebb. A társaság egy tagjának négyéves leánykáját űzőbe vette, és kergeté homokon és bokrokon keresztül mindenfelé, míg a gyermek szüntelenül kiabál: bácsi nem tud utóiérni. A tisztelt debreceni tanácsosok hihetőleg megbotránkoztak a nagy grófnak ezen apró tréfáin, — hát még ha hallották volna, mint gúnyoló ki néhány perccel előbb a kálvinisták Jeruzsálemének fő templomát, zömök homlokával és vékony szarvaival !" A cyklothymek egyik feltűnő vonása ösztönösségük. Bőségesen írtak Széchenyi szerelmi kalandjairól. Ilyenekben az 1816—17. évek lehettek a leggazdagabbak. Talán ekkor sem haladták meg azt, ami a bécsi kongresszus korszakában egy előkelő, gazdag, jó megjelenésű, a társas érintkezés finesse-eiben kitűnő, vonzó lovastisztnek kínálkozott. Más könnyelműségek is okozhatták a társaséletben már korábban kialakult előnytelen megítélését. Ösztönéletének tökéletlen fékezése azonban már psychopathiás. Lehetett ennek jelentősége vonzódásában sógornőjéhez, amivel majd ismételten kell foglalkoznunk. A korlátokat más ösztönök kielégítésében is túllépi. 10 Néhányszor farkasétvágyáról panaszkodik, fel is jegyzi az elfogyasztott étel mennyiségét, s ez valóban meglepő. A gyors asszociáció és sokoldalúság párosul gyors cselekvésekkel. Fék telén ségéről tanúskodnak abrupt cselekményei: dühében lelőtte kedves vizsláját 10 ; alkalmazottait némelykor testileg is fenyítette. De szinte sohasem mulasztja el ilyen természetű beismerései után a megbánást, keserűséget is feljegyezni. A cyklothym hirtelenségben van egyik gyökere annak, hogy az emberekhez nem egyszer nyers, udvariatlan. De annak, hogy pályatársait felülről kezeli, fő okát mégis a társadalmi különbségeket túlságosan éreztető arisztokrata-öntudatban kell keresnünk. Jellemző Deák Ferenc panasza már 1843" Kemény Zsigmond naplója. Bev. tanulmánnyal és jegyzetekkel közzéteszi Benkö Samu. Bukarest, Irodalmi Könyvkiadó, 1966. Mivel ezt Németh László {Széchenyi. Bp. Bolyai Akadémia, 1946. 39.) még nem ismerte, érthető tartózkodása azzal szemben, amit Kemény esszéjében a két férfi barátságáról ír; az összehasonlításból látjuk, hogy Kemény emlékezete jól őrizte meg az 1846-ban futtában papírra vetetteket. 18 "Kann mich vom Essen und bőse werden nicht enthalten" . " Naplók. 1820. okt. 26. Viszota kiad. i. m. II. 75.
