Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Solymár Imre: A völgységi svábság értékorientációi, történeti életmódja és ennek néhány orvosi—egészségügyi vetülete

hiányának kérdése, hanem éppen ellenkezőleg, a jól megalapozott vagyoni helyzet, a rendezett birtokviszonyok következménye.,"

78 Hasonló helyzetet rögzíthettünk a régi Izményről is.

7U 4. A népszaporulat szabályozása helyett az öröklési rend szabályozó szerepe A harmincas évek végéig nem volt egyértelműen felismerhető a dél-dunántúli németek egykézése. Illyés Gyula 1933-ban még feltételes módban beszél: „...az itteni németek között is fölléphet majd az egyke..."

80 Ugyanakkor Kovács Imre 1937-ben „A néma forradalom"-ban völgységi és sárközi falvak adatait összevetve érzékeli: ,,. . .sok német község egykézni kezd."

81 Felvázolja a társadalmi rétegződést: ,,. . .legalul a zsellérek, nincstelenek, napszámosok társadalmi osztálya..." stb. Ugyanakkor megállapítja: „.. .Az alsó rétegekből szorgalom és bevándorlás révén sokan felemelkednek a polgári sváb-társadalomba, de mindjárt alkalmazkodnak és kényelmesen berendezkednek... az egy-gyerek rendszerre való áttérés minden megrázkódtatás nélkül, simán ment végbe. . . A többség szegény és szapora."

82 A szegénység másként szabályoz. A felemelkedést nem a gyermekszám csökkentése próbálja segíteni, hanem a hagyományos népi jogrend. Ugyanis ,,. . .sok gyermeke közül a német" — írja Kulcsár — „csak az idősebbik fiút házasítja meg, a többi vagy mesterségre, vagy máshová megy szerencsét próbálni. . . az idősebbik aztán a többit a vagyonból kifizeti."

83 Kogutowicz „Dunántúl és Kisalföld"-jenek Völgység-leírásában az öröklési rend felbomlásáról olvashatunk: „...A háborút végigjárt katonák megismerték a törvényes öröklési rendjét, már nem fogadják el a korábban itt érintetlen merevségben érvényben lévő, és még az óhazából származó elsőszülöttségi jogokat. Rengeteg a pör ennek következtében a köteles rész kiadása végett. . . "

84 5. A jogok peres rendezése és a pszichés megterhelés Hölbling Miksa már 1845-ben feljegyezte a magyarok azon vélekedését, hogy a sváb azért gazdagabb, mert pereskedik, rámenősen törekszik jogai, „jussa" érvényesítésérc, s ha kell, még pénzért is megveszi az igazságot.

85 Egyes adataink arról szólnak, hogy a völgységi svábok valóban sok munkát adtak a bíróságoknak, telekkönyvi hivataloknak.

86 A „fülemüle-füttye"-pereket itt az elszántott barázda, a vételi elsőbbség s hasonlók pótolták. Hiába volt az anekdota a bonyhádi ügyvéd ajánlóleveléről: „Fogtam egy kövér libát, küldöm a másikat, kopasszuk meg őket!" — mégis per pert követett. 78 Kovács I. 1947. 104. skk. 79 A sokgyermekes bukovinai székelyek és az egykéző svábok találkozásáról, értékrend-ütközéséről szól: Talpassy T. 1945. Egyik izményi adatszolgáltatóm mondja: Kislánya születési sorrendben és név szerint végig tudta mondani egy székely család 12 gyermekének nevét, annyira szenzáció számba ment közöttük! 80 Illyés Gy. 1976. 32. 81 Kovács I. 1947. 104. 82 Kovácsi. 1947. 105. 8:í Kulcsár J. 1896. 266. 84 Kogutowicz K. 1936. 11. 159. 85 Hölbling M. 1845. 86 „... az eszközök választásában, mellvek által vagyonát szaporítani véli, a szeretet törvényéről néha-néha megfeledkezik, a processuskodásokra, szinte rokonnal és testvérrel is hajlandó, és nem igen idegenkedik a vásárt meglátogatni, hol az igazság áruba bocsáttatik. " — Hölbling M. 1845. 85. A pereskedésekről ír még: Kogutowicz K. E936. 11. 158.