Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Solymár Imre: A völgységi svábság értékorientációi, történeti életmódja és ennek néhány orvosi—egészségügyi vetülete
falvak termesztették a repcét, mákot, dohányt — melyekről szó esik —, a svábokra vonatkozik, amit ennek kapcsán oly találóan megfogalmaz: „... Tolna megye a földm ívelésben nagy előmenetelt tett, és annak minden ágait különösen fel fürkészte."' 18 Tolna megye másik nagy leírója Egyed Antal. 1828-ban megjelent munkája már nemzetek szerinti bontásban ad jellemzést: „. .. A Németek. . . kik még térdig érő bugyogót, harisnyát, czipellőt viselnek, mint különösen a völgységiek. . . a munkára serények és a pénz gyűjtésére kapzsiak, azért sem olly pompa szeretők mint a Magyarok, sem olly jól nem élnek." 29 Egyed érzékelhette az anyagi javak kezelésének később általánossá váló ún. „halmozó" magatartástípusát. 30 Völgységi vonatkozásban ő utal elsőként a szinte puritán jellegű munkaetika és a saját életszint kárára „összespórolt" javak halmozásának jellegzetességeire. Ismeretes, hogy Egyed — Vörösmarty barátja — évekig bonyhádi plébános volt. Jól ismerhette hívei legbennsőbb megnyilatkozásait is. Kéziratban maradt községenkénti adatgyűjtése módszeresen tudakolja a mentalitás és az életmód falvankénti jellegzetességeit. Ez a nevezetes „Egyed-féle összeírás"'. 31 Ugyancsak völgységi vonatkozású Garay János útirajzainak egyike. Bonyhádról keltezve írja, hogy e mezőváros „.. . lakosainak nagyobb része német, iparkodó nép." 3 ' 1 Egyébként érzelmei vegyesek. Ismeri a „sváb" szóhoz kapcsolódó negatív jelentéstartalmakat is, s osztozik a negatív vonatkozások keltette emóciókban. 33 Az 1840-es évek völgységi svábságának nincsenek olyan kortárs leírói, mint Baranya esetében Haas Mihály vagy Hölbling Miksa. 24 E korszakról szól viszont az agg Perczel Mór egyik visszatekintő írása. Tolnában a jobbágyság kétharmada magyar, egyharmada német — közli. Mindkét csoport „szorgalmas, becsületes" mondja —, ám szorgalom tekintetében különösen a simontornyai és dombóvár-járásbeli magyarságot, továbbá a völgységi és simontornyai járásbeli németséget emeli ki. A magyarok és svábok gazdasági törekvéseit meglepően jól látta. Az egyik ebben, a másik abban jobb — úgymond —, s így más-más tevékenységekben „tünteti ki magéit". Ám egyben, „... a szép és nagy lovak nevelésében vetélkednek egymással" — írja. Perczel az egymást kiegészítő tevékenységcserét, a gazdasági együttműködést és nemes vetélkedést tartotta a fejlődés hajtóerejének. Gazdasági dolgokban ezért bízott jobban „állami intervenció és mesterséges apparátus" helyett az „egyedek magán iparkodás"-ában. 3S Nem lehet közömbös, hogy az egyes fogalmakon a korabeli szóhasználat mit értett. Talán érdemes megemlítenem, hogy a feudalizmus utolsó évtizedeiben a magyar tudományosság eljutott e kérdéskör fogalmainak lexikális rögzítéséig is. Ilyenek pl.: a nemzeti jellem 36 , az „állapoti characterkülönbség" 31 , a szorgalom 38 , a fösvénység 3 '"' stb. * 28 Moldoványi J. 1824. 79. 29 Egyed A. 1828. 53. :íü Vö.: Losonczi A. 1977. 202., 302—303. és 341. 31 A kérdőív pontjai megismerhetők: Kisasszondy É. 1979. 32 Garay J. 1887. 325. Garay J. 1887. 229. 3á Hölbling M. 1980. 33 Perczel M. 1881. 8. 1. 36 Nagy-Zimmermann lexikona a nemzetenkénti „saját lélek kifejlődés" alapjának a nyelvet mondja. A nemzeti jellem változásáról írja: „Elhagyják ugyan eredeti lakhelyüket, és egy, egészen más éghajlat alá vonulnak, s ekkor az innét támadó életmód, és más befolyások nagy változásokat okoznak az egész nép életében; de az eredeti nemzeti vonások soha el nem enyésznek egészen." — Nagy-Zimmermann, 1840. II. 243.
