Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Solymár Imre: A völgységi svábság értékorientációi, történeti életmódja és ennek néhány orvosi—egészségügyi vetülete

Későbbi forrásainkra a táji adottságok és a tájban tevékenykedő embercsoportok - mint termelőerők — számbavétele a jellemző. E korszakból elsőként a formálódó mezőgazdasági statisztika svábokról alkotott véleményét idézzük. A Tolna megyei születésű Galgóczi Kétroly szerint a különböző nemzetiségek között „... földiparban és szorgalomban tagadhatatlanul legelső helyen áll a német."

w Szorgalomról, takarékosságról szól az ugyancsak Tolna megyei születésű Vas Gereben is.

4J A magyarországi németek szociográfiai jellegű tanulmányozása a századvégen indult meg. Érzékletes megállapításai miatt kiemelkedik pl. Kulcsár /ózje/munkája a Völgységgel szomszédos hegyháti svábság értékrendjéről.

12 Ő az első, aki a protestánsok, közelebbről az evangélikus asszonyok rendkívüli szorgalmáról ír.

43 Hasonlóan jó munka Czirbusz Gézáé, ki a délmagyarországi németek kapcsán általánosan jellemző vonásokat is megállapít.

14 A századelőn Balogh Pál magyarországi népfajokról készült monográfiája hatalmas statisztikai anyagot vont vizsgálat alá. Összekötő, értékelő szövege azonban eléggé szűkszavú. A tolnai magyarokról jegyzi meg például, hogy nem kell nékik városi önkormányzat, mert „. . . versenyezni akarnak a svábsággal.. . a takarékosság mezején is". A kulturális haladásban érezték fölényüket, de ebben — bizony — még nem.

45 A monografikus országleírások műfajából a katolikus Sziklay János jellemzését emelném ki: „... A németek... jó, kitartó munkások, de barátságtalanok; takarékosak, jó gazdák, de zsugoriak is. Vallásukat szigorúan megtartják "

iß A fajelmélettel és a pángermán előretöréssel polemizáló munkák közül az egyik legjobb Kogutowicz Károlyé. Fontos része számunkra a Baranyában végzett kérdőíves mentalitáskutatás. Eredményeit ezúttal fontossági sorrendben és ellentétpárok felállítása mellett közölte. E szerint az 1920-as és 1930-as években Dél-Dunántúlon az itt élő németséget a következő sztereotípiák jellemezték: - hogy a sváb elsősorban takarékos, másod- és harmadsorban pedig józan, illetve szorgalmas, de egyeseknél mindezek átcsaphatnak önzésbe, fukarságba; 37 Fogarasi cikke a „köztapasztalati character "-eket rendszerezi. Megközelítéseire jellemző például: „... kit a szerencse az aljas népsorból vállain emelt... az ilyen öntehetségének, érdemének, szorgalmának tulajdonítja a szerencse mindennemű jobb kedvezését. Nincs nullánál kiállhatlanabb ember. .. " Később: „... ki önereje s egy jólvitt hosszas gazdálkodás által lett gazdaggá, majd könnyen rabja lesz egy ocsmány fösvénységnek ; mert mindég elébbi sanyarú sorsa forog eszében, s retteg a recitivótól. " — Fogarasi J. 1832. 230. 38 „Szorgalom — az időnek czélszerű használása, vagy az élet hasznos dolgaivali folytonos foglalkozás. .. A valódi szorgalom forrása a földi áldásnak... az időnek bölcs használata által." — Nagy-Zimmermann, 1840. IV. 217. Érdemes összevetni Smith, 1959. klasszikus megfogalmazásaival, ugyanerről. 39 „Fösvénység, az önmegtartás ösztönének elfajulásán épül, mellynél fogva az ezen ösztönnek kielégítésére szolgáló eszközt felcseréli az ember a czéllal, s ahhoz képest a külső eszköznek puszta bírásokban olly nagy gyönyörűségei talál, hogy azoknak lehető használását és éldelését nem csak másoktól, de önmagától is megtagadja." Közhasznú.. . 1833. V. 49. 1(1 Galgóczi K. 1855. 82. 11 Vas G. 1900. 47 eleven példái, hogy a szorgalom, takarékosság elmaradhatlan jutalommal fizet." '- Kulcsár J. 1896. 236., 265. és 267. 13 Kulcsár J. 1896. 267. Érdemes összevetnünk Max Weber megállapításaival a puritán nők munkateljesítményeiről. Weber M. 1982. 66. " Czirbusz G. 1913. '•' Balogh P. 1902. 342. in Sziklay J„ é. n. 86.