Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Zsemlye János: Az 183l-es kolerajárvány Abonyban

Augusztusban naponta 15—25 ember hal meg szörnyű szenvedések közepette. Vegyük szemügyre azokat az orvosságokat — a már közölt „mentő-szereken" kívül —amelyek fegyvertárát képpezték a hatalmas ellenséggel szemben. Mint az idézett jelentésből kitűnik már akkor is nagy jelentőséget tulajdonítottak a klórmésznek, mint fertőtlenítő szernek. A ma embere hajlamos legyinteni az akkori dezinficiáló „megfüstölés"-re. Ebben nincs igazuk, ti. nem rőzsefüstön vagy szalmafüstön füstölték a pénzeket, leveleket, ruhát stb. hanem „büdöskőbül", vagyis kénporból és esetenként salétromból előállított füstön, amelynek van fertőtlenítő (pl. gombaölő) hatása. Ezekkel a keverékekkel a szobákat is füstölni ajánlották. Ugyancsak fertőtlenítő hatásúnak tartották a klórmész vizes oldatát, melyet „mészanyzöldlet"-nek neveztek — magyarul. Gyógyító eljárásnak tartották — mint olvastuk — az érvágást, és a borogatás mellett a masszírozást. Természetesen a „mindenről jó" gyógyszer az ecet. Talán azért is ajánlották, mert az a legkönnyebben hozzáférhető. Ebben az időben házikészítésű borecetről van szó. Szerepelt még a Calomel, azután ópium, amely gyógyszerként akkor már forgalomban lehetett. Mindjárt utána szerepelt a máknedv, ami tulajdonképpen szintén ópiumot,) — tartalmazott. Gummi Arabicumot por formában a hasmenés „megfogására" javasolták. Masszírozáshoz („dörzsölésre") szalmiákszeszt és kámforszeszt. Teának „székfü chamonilla virág"-ot (kamilla már 1831-ben is!) fodormenta, borsmenta és rebarbara főzeteket. A kolera-házban július—augusztus fordulóján 84 beteg volt. „.. .Most vagyon Cholerában 84 beteg. A betegek szaporodása ha így fog menni teljes lehetetlenség lészen énnékem egyedöl ezen szerencsétlen embertársaimnak eleget tenni. Esedezek s egy orvost leszek alkalmatlan kérni, mint, hogy én most is már egész nap és éjjel foglalatoskodván könnyen kidűlök a nyughatatlanság végett. A vármegye ekkor már nem tudott segíteni. Megyeszerte, sőt országszerte dühöngött a járvány. Abonyi Lajos krónikájában megemlíti Rosbach Ferenc orvos halálát, mégpedig úgy, mint olyanét, aki a kolera-ház felügyelője volt.

18 Ugyanakkor a katolikus anyakönyvbe is úgy van beírva neve a halottak közé (augusztus 3-án), mint ahogyan a kolera-házban elpusztultaknál tapasztaltam. Rosbach orvossal kapcsolatban a dokumentumok alapján nem sikerült közelebbit megtudni. Működése a rendelkezésre álló adatok alapján a következőképpen alakulhatott. Nagy József megérkezéséig (július 8.) mint a város öreg medikusa az elöljáróságnak segít az egészségügyi rendeletek meghozatalában. Valószínű, hogy a városban továbbra is segít fiatalabb kollégájának, akit láthatólag nagyon leköt a kórházi munka. Miután tudjuk, hogy a kolera-házi munka emberfeletti megterhelést ró Nagy Józsefre, viszont segítség nem érkezik, nyilván oda is kimegy, és próbálja tehermentesíteni a kimerült munkatársát. Itt s ilyen körülmények között leli halálát az idős orvos, utolsó leheletéig küzdve embertársai életéért. Augusztus 2-án az a hír érkezett a városba, hogy a Cegléden felállított katonai kordon katonái között is kitört a kolera. így aztán azoknak az utasoknak a vesztegzár alá vételét, akik eddig oda voltak irányítva, szintén az abonyi határon lévő vesztegzárnál kellett intézni. Egy alkalommal vándor cigányokat tartóztattak le, és a Bicskei úton, „a két erdő között" tartották őket vesztegzár alatt, közülünk többet is elpusztított a betegség. A hónap első 10 napjában rendkívül nagy számú a halálozás. Nagy József orvos jelentései egyre rövidebbek, már majdnem csak számokra korlátozódnak. A katolikus